Az alábbi tanulmány üzenetét egy kínai közmondással szeretném meggyőzővé tenni:
Aki cselekvést vet, szokást arat
Aki szokást vet, jellemet arat
Aki jellemet vet, sorsot arat.
A mosoly, a nevetés és a humor cselekvéséről szól ez az írás. Nézetem szerint mind a három dolog, -- cselekvés -- akaratlagosan, tudatosan gyakorolható, fejleszthető és szokássá tehető. Olyan szokássá, ami jellem- és sorsfordító.
"Isten áldd meg a magyart jó kedvvel" írta Kölcsey 1823-ban. Gyakoroljuk, tanuljuk a mosolyt, a nevetést, a humort, mert ezek vezetnek el leggyorsabban a jó kedvhez a Jóisten áldása után.
A mosolyról
L. Tolsztoj a szem kifejezésének nyolcvanötféle árnyalatát és az emberi mosoly kilencvenhétféle árnyalatát írta le, amelyek mind-mind az ember különböző érzelmi állapotát tükrözik. (1)
Milyen lehet egy mosoly? Mit fejezhet ki?
Lehet derűs, vidám, szelíd, félszeg, sejtelmes, fölényes, cinikus, gunyoros, hamis, kéjes, erotikus, bágyadt.
A mosoly az újszülött veleszületett képessége. Már egynapos korban is mosolyognak a csecsemők, sőt a legújabb - fényképpel, videóval igazolt- vizsgálatok szerint visszamosolyognak a föléjük hajoló mosolygó felnőttre.
Ez utóbbi teljesítmény azért is meglepő, mert az újszülöttek látása még csak homályos, kifejletlen. Egynapos korban még az ősibb működések fejlettebbek, mint például a szaglás, az ízlelés és a bőrérzékelés. (2)
Magatartáskutatók szerint a törzsfejlődésben visszafelé menve a mosoly biológiai megfelelője a félelemgrimasz. A mosoly nem a nevetés enyhe formája. (3) A mosoly mögött rejtett félelem húzódhat meg. Más feltételezés szerint a mosolygás eredetileg fenyegető gesztus volt. Ezt támasztja alá a támadási szándékot kifejező fogvicsorítás és a csúfondáros vigyor rokonsága. Az a gyakoribb, hogy a mosoly az öröm kifejeződése. Természetesen az öröm mosolya nem olyan, mint a káröröm mosolya vagy mint az agresszió vigyora. Az arcjátékot, így a mosolyt nem csak a filogenetikus múlt, a biológiai háttér, hanem a kulturális közeg is formálja.
Ha a mosoly jelentőségét meg akarjuk érteni az ember életében, akkor segít minket ma még a művészet. Leonardo Da Vinci behatóan foglalkozott a mimikai izmok működésével, bizonyára ez is segítette őt Mona Lisa mosolyának megfestésében. Ugyanis az emberi mosoly az emberi érzelmeket tükrözi, és ezek az érzelmek összehasonlíthatatlanul változatosabbak, árnyaltabbak, mint akár az emberszabású majmok érzelmei. A hat alapvető érzelem kifejezése tekintetében még sok a hasonlóság a főemlősök és az ember között, ahogy erre már Darwin is rámutatott az állatok és az ember érzelemkifejezésének hasonlóságát leíró (és lerajzoló!) tanulmányában. Félelem, meglepetés, harag, undor, szeretet érzelmeinek kifejezése alapvetően kultúrától független és biológiai gyökerű. De a kacérság, a cinikus mosoly, a gunyoros arc már sokkal inkább kulturális termék.
Az ember arckifejezését legjobban az ajak, a szemöldök és a szem kombinációja, valamint a pupilla tágassága és a szem csillogása határozza meg. A mimikai izmok beidegzését a hetedik agyideg, a nervusfacialis végzi (4), a mimikai izmok agykérgi reprezentációja - az agykéreg motoros területén - aránytalanul nagyobb, mint ami megfelelne a mimikai izmok tömegének. (A Penfield-féle "agyemberkénél" az izomcsoportok agykérgi reprezentációja nem az izomcsoportok méretével, hanem, a működésük bonyolultságával, és fontosságával arányosak.) Tehát az ember arcjátékát igen nagy számú és nagyon magas szinten koordinált mimikai izomzat határozza meg. A mimikai izmok agykérgi területeinek az embernél igen bőséges kapcsolódása van az agykéreg érző területével, csak úgy, mint a homloklebennyel és a limbikus rendszerrel is. A limbikus rendszer (az agyban az érzelmi életet szervező területek) működése pedig hatással van mind a hormonrendszerre, mind az immunrendszerre. Így érthető meg az, hogy az arcjáték kihat az érzelmeinkre, energiaállapotunkra, szervezetünk védettségére és gondolkodásunkra egyaránt. Az ember szempontjából ezek a kölcsönhatások és az arcjáték tanulhatósága, begyakorolhatósága az igazán jelentős. Az állatoknál még egyirányú a reflexkör: inger (pl: látvány) ŕ ingerület (pl.: izgalom) ŕ reakció pl.: félelem kifejeződése testtartással és a száj, szem reakcióival. Az embernél, akinél a kisszámú feltétlen reakcióra a feltételes reakciók sokasága épül, egészen más a helyzet.
Az újszülött illetve néhány napos gyermek mosolyát, derűs arcát sok minden kiválthatja. Így például a jóllakottság érzése, a szopás öröme, a kellemes testmeleg fürdő, csiklandozás vagy egyéb bőringer. (5) Kiss Tihamér szerint "már az újszülötteknek is vannak primitív élvezetélményei, kellemes emóciói, amelyek alapul szolgálnak a csecsemőkorban kialakuló bonyolultabb összefüggésű, nemcsak a subcortexhez, hanem az agykéreghez is kapcsolt örömérzéseknek". Az egyedfejlődés későbbi éveiben már a gondolatok és a fantáziák is lehetnek éppoly izgatók, mint az érzékletek. Tehát az agykéregből is indulhatnak el ingerek visszafelé a subcortikális (kéreg alatti) régiókba, és ott kapják meg az érzelmi színezetet.
A felnőtt embernél a gondolatok, az érzelmek és az érzelemkifejezés (arcjáték, testtartás, hangszín, stb.) kölcsönhatásban állnak egymással. (6) Bármelyikből kiindulva befolyásolható a másik kettő.
Figyelmünket most arra összpontosítjuk ebben a tanulmányban, hogy az érzelemkifejezés miként hat vissza az érzelmekre, a gondolatokra, a cselekvésre és a társas kapcsolatokra. (7) Legjobban talán az anyák, az óvónők, a színészek, a diplomaták, az üzletemberek ismerik, alkalmazzák és hasznosítják ezeket a kölcsönhatásokat. Például a diplomaták mosolya befolyásolhatja a tárgyaló felek közötti kapcsolat alakulását, és ez pedig a tárgyalás kimenetelét. (Már Napoleon is úgy vélte, hogy a háborút kétszer kell megnyerni, egyszer a harcmezőn, és másodszor a békeszerződések megkötésekor.) Ismeretes a lefegyverző mosoly kifejezés. Az orvosok megnyugtató mosolya a beteg számára fél gyógyulás. (8) A mosolygó, de szegény anya gyermeke boldogabb és egészségesebb lehet, mint a gazdag, de nem mosolygó anyáé. A mosoly ingyen van és aranyat ér! (9)
A mosolyformák neurobiológiai és endogén összefüggéseire utalnak a különféle elmebetegségekben megjelenő jellegzetes mosolyok. Például a skizofréneknél ("tudathasadásos elmebetegség") teljesen elválhat egymástól a gondolkodás és a hangulat és mindkettőtől az arcjáték. (Például a beteg mondhatja mosolyogva azt, hogy az életére törnek, vagy bizarr mosollyal mesélhet el horrorisztikus élményeket.) A skizofréniák más alcsoportjainak sejtelmes mosolya szinte diagnosztikus támpont. Egészen másképp mosolyognak az autisták, mimt a hebefrének, nagy különbség van a kataton betegek inadekvát mosolya és a paranoid skizofrének nem egyszer fölényes mosolya között. Még inkább a biológiai alapokra utal az, hogy a maniaco depressziós betegek mániában észlelhető élénk vitalitású mosolya mennyire hasonló a különböző betegeknél. Azaz esetükben a mosoly jellegét nem az egyéniség, hanem a mánia, a betegség határozza meg.
Egészséges embereknél részben biológiai, részben kulturális oka, eredete lehet annak, hogy jól elkülöníthető a nők mosolya a férfiakétól, valamint a különböző életkorú emberek mosolya. A mosolyok gazdagsága, kifejező ereje bizonyára összefügg az érzelmi intelligencia fejlettségével, másrészt utal az értelmi színvonalra is. Gondoljunk csak a súlyos értelmi fogyatékosok jellegzetes mosolyára. Természetesen a velük foglalkozó, őket szerető szülők és szakemberek ezt másként, sokkal árnyaltabban látják.
Másként mosolyog az, aki diplomatikus, aki színészi képességekkel megáldott, és egész másként, aki érdekből, vagy munkaköri kötelesség miatt (pl.: stewardessek) mosolyog. Stewardessek esetében tapasztalták, hogy a kötelező napi több órás mosoly érzelmi kifáradáshoz, sőt kiégéshez vezethet.
Sok embert a nem esztétikusnak tartott fogazata gátol abban, hogy oldottan, őszintén mosolyogjon és nevessen. Esetükben jellemző lehet a görcsösség, a száj vagy a fogak eltakarása, esetleg a fej félrefordítása. A fogorvosok munkájának tehát nagy lelki egészségvédő jelentősége is van. Mennyire másként mosolyognak azok, akik azt hiszik, hogy szép a fogsoruk, sokszor szinte mutogatják.
Mindezen kérdésekkel foglalkozva kiötlöttem egy gyakorlatot, amit Buddháról neveztem el. Buddhát ábrázoló szobrok, képek visszatérő vonásai: a határtalan nyugalom, messziségbe révedő tekintet és időtlennek tűnő belső harmóniát, bölcsességet kifejező mosoly. Úgy gondoltam, hogy elalvás előtt becsukott szemmel akaratlagosan Buddha-mosolyt veszek fel, és addig maradok így, amíg csak tudok. Legtöbbször öt-nyolc perc alatt elalszom, és ennyi ideig könnyedén lehet mosolyra állítani arcunkat. A hatás - legalábbis számomra - nagy. Azonnal kellemessé válik a hangulatom, és ami még érdekesebb, a felvillanó rossz gondolatok gyorsan, szinte azonnal elillannak, mintegy rajtam kívül maradnak. A kellemes gondolatfoszlányok, fantáziák viszont hosszabb ideig velem maradnak. Mint tudjuk, az elalvás előtti alfa tudatállapot kitüntetett jelentőségű az agyi önprogramozás szempontjából, hiszen ilyenkor a bal és a jobb agyfélteke összehangoltan működik. Így szinkronba kerülhet a fogalmi és a képi gondolkodás, illetve a racionális és a kreatív, emocionális munkamódok egyszerre és összehangoltan érvényesülnek. A kedvező következmények bizonyára szerteágazóak, azaz feltehetően jobb lesz a pihenés, az emésztés, az immunrendszer működése, és szebbek lesznek az álmok. Számos ember kezdi alkalmazni, szokásává tenni a Buddha-gyakorlatot. Sokan a jellegzetes esti szertartásaik és ima után. A hozzám eljutó visszajelzések "csodálatos hatásokról" szólnak. Úgy gondolom, hogy érdemes volna tudományos igénnyel kutatni ennek a gyakorlatnak a hatásait.
Természetesen az alvás kutatásával foglalkozó szakemberek sokféle egyéb módszert tartanak fontosnak, jelentősnek. Így például a gyermekkori alvási szokások és élmények elalvás előtti felelevenítését, vagy különféle relaxációs és meditációs technikákat, a nyugodt légzés begyakorlását. Ahogy Selby mondja: "A nyugodt alvás kulcsa a szellem békéje és a test ellazulása." (10)
A nevetésről
Chamfor, a nagy francia aforizmaszerző azt írta: "Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint amelyen nem nevettünk."
Egy angol közmondás szerint: "Ne vedd feleségül azt a lányt, aki nem nevet azon, ami neked nevetséges."
Kundera: A nevetés és felejtés könyvében arról ír, hogy van angyali nevetés és van ördögi nevetés. A kettő egészen különböző tőről fakad, még sincs külön szavunk rájuk. Kundera felsorolva a nevetés formáit, a következőket különbözteti meg: "Erőltetett nevetés. Nevetséges nevetés. Olyan nevetés, hogy nevetnünk kellett rajta. Aztán jött az igazi nevetés, a teljes nevetés, és magával ragadta őket a végtelen elrugaszkodásba. A kibuggyanó, ismétlődő, ringó-lengő elszabadult nevetés, a pompás, büszke, bolondos nevetés. A gyönyör nevetése, a nevetés gyönyöre." A magyar nyelv különösen képes árnyaltan kifejezni a különböző nevetést. Így beszélhetünk kacagásról, vihogásról, hahotázásról, erőltetett nevetésről, gúnyos nevetésről, röhögésről, kuncogásról, rötyögésről.
A tudósok véleménye nemcsak a mosolygás, hanem a nevetés tekintetében is többféle. Egyesek szerint az ember az egyetlen nevető faj. Mások a nevetés törzsfejlődéstani előzményeit hangsúlyozzák, így a játékarcot tartják a nevetés biológiai megfelelőjének az emlősöknél. Főemlősök, például majmok csiklandozása esetén a száj nyitva van, de a fogak nem látszanak, és hiányzik az agresszióra jellemző feszültség. Ismételjük: tehát a mosoly nem a nevetés enyhe formája.
Az egyedfejlődés során jóval később jelentkezik a nevetés mint a mosoly. Mint korábban írtuk, a mosoly veleszületett készség, azaz az egynapos csecsemő is tud mosolyogni, sőt, minden bizonnyal visszamosolyogni is, addig a nevetés körülbelül 3-6 hónap alatt különül el a többi hangadástól, a sírástól, visongástól, gügyögéstől, oázástól (számos megkérdezett anya véleménye szerint). E fél évnyi különbség oka talán az lehet, hogy a nevetésnél még több izomnak kell összehangoltan működnie (a hangadó szervek izomzatának, a légző izmoknak, a mimikai izmoknak), mint a mosolynál. És ehhez nem elegendő az újszülött idegrendszerének érési állapota, hanem további érés, idegrost-velősödés szükséges.
A nevetés feltehetően bonyolultabb reflex mint a mosoly. James, amerikai és Lang, dán pszichológus szerint "nem azért nevetünk, mert nevethetnékünk van, hanem azért van nevethetnékünk, mert nevetünk." Ezt a teóriát ma kevesen fogadják el, bár elismerik a feltételes reflexkapcsolatot az arcjáték, gesztusok, testtartás, nevető mozgások és az érzések között. Platonov beszámol egy hipnózisban végzett kísérletről: mély hipnotikus álomba merült színésznő kezének különböző kifejező tartásokat adtak, és ilyenkor azonnal megváltozott a színésznő testtartása és arca is. Ébredés után pedig arról számolt be, hogy sokat álmodott, és álmai, -- mint kiderült - mindig összhangban voltak testtartásával és arckifejezésével. Meggyőző példa ez arra, hogy akaratlagosan végzett gesztusokkal "kívülről" befolyásolni lehet a "belső" élményeket. Azaz nem csak az érzelmek hatnak az arcjátékra, testtartásra, hangszínre, hanem fordítva is. Amatőr színészek gyakran túlzottan átélik azt, amit eljátszanak. Egy-egy tragikus szereptől szinte rosszul lesznek, néha bele is betegednek, vagy nyomott hangulatúvá válnak. A profik képesek arra, hogy csak színleljék az átélést. Szükségük is van erre a képességre, hiszen nem halhatnak bele például a dráma főszerepének ismételt eljátszásába. Tehát a színészek képesek lehetnek arra, hogy függetlenítsék érzelmeik alakulását az érzelemkifejezéstől. A két dolog reflexkapcsolata nemcsak kialakulhat, nemcsak létre hozható, hanem szét is választható. Ennek megtanulása nagy jelentőségű más szakmákban is. Például a gyógyításban, a gyereknevelésben vagy akár a menedzserek munkájában (általában az emberekkel foglalkozó szakmákban). Az orvosok naponta többször is kényszerülnek az együttérzés, sőt részvét kifejezésére, de nem élhetik azt úgy át, mint egy civil ember, mert ha átélnék, akkor megbetegednének vagy kiégnének, és nem tudnák folytatni munkájukat. Az érzelmi intelligencia fejlettsége az egyik legfontosabb tényezője az emberekkel foglalkozó szakemberek hosszú távú sikerességének. Ismerek orvosokat, akik nem mindig mennek bele betegek által felkínált és elvárt szomorú, sopánkodó, panaszkodó stílusba és játszmákba, hanem tudatosan vidám, optimista, tréfálkozó hangot ütnek meg, amikor ez lehetséges. Sebész főorvos ismerősöm elmondása szerint az általa operált betegek két-három nappal hamarabb hagyhatják el a kórházat, mint a kollegái betegei, amiatt, hogy ő minden viziten viccel és addig nem szívesen megy a következő szobába, amíg a korterem betegeit nem látja mosolyogni, nevetni. Örvendetesen terjed a bohócok bevonódása a gyermekosztályok életébe. A bohócdoktorok játékosan és hatásosan csökkentik a gyerekek szorongásait, félelmeit, sőt megnevettetik a gyerekeket. A jókedv pedig gyógyhatású. Már Napóleon sebésze, Larrey megfigyelte igen nagy számú sebesült katonát kezelve és látva, hogy győztesek sebei gyorsabban javulnak, mint a vesztesek sebei, azaz a győztesek öröme gyógyít. Egy futballdöntő után a vesztesek kimerülten összeesnek, a győztesek pedig boldogan, sugárzó arccal és szinte könnyedén futják a tiszteletkört. A sikeres vizsgát hamar kipihenjük, de a kudarc után tartósabban fáradtak maradunk.
A tudomány végre kezdi kutatni, vizsgálni a nevetést és a humort. A nevetés, mint bonyolult reflex részben tudattalan válasz egy ingeregyüttesre (helyzetre, impulzusra, élményre). Élettani hatása sokféle: feszültségoldó, lazító, hangulatjavító, fájdalomcsillapító, érzéstelenítő, jobb alvást biztosító, keringésjavító. Kezdjük és végezzük nevetéssel a napot! Ennél mi sem egyszerűbb. Csak meg kell tanulni akaratlagosan nevetni, hahotázni. Azt hiszem mindenkinek sikerülhet, aki legalább négy-öt napon át napi tíz-tizenöt percet próbálkozik vele. Közismert egy húsz évet börtönben sínylődő pap története, aki szívbetegségét napi tíz percig tartó akaratlagos, hangos nevetéssel gyógyította meg. A nevetés révén mélyül a légzés (lejjebb száll a rekeszizom), így több oxigén jut az vérbe, több oxigén jut az agyba is. Ettől mindenféle élettani működés - a pap esetében a keringés - javulhat. Egy szakember a nevetést "belső kocogásnak" nevezte el.
A nevetés kedvező lélektani hatásai annyira nyilvánvalóak, hogy szinte nem is kell részletezni. Néhányan már a pszichiátriában is próbálják alkalmazni a humorterápiát. Ma már kutatják a nevetés biokémiáját. Bizonyítottnak látszik, hogy nevetéskor a limbikus rendszerben több serotonin szabadul fel, ez eufóriához vezethet, és energetizál mégpedig feszültségfokozódás nélkül. A nevetés ingere noradrenalin-felszabadítás révén aktiválja az idegrendszert, de mivel a noradrenalin-felszabadulás stimulálja az endorfinképződést is az aktiváltság nem feszültséggel, hanem a jó érzések bódulatával, a fájdalmak csökkenésével társulhat. Jelszavunk lehetne: inkább nevessünk, sem mint drogozzunk.
Egy amerikai író, Normann Cousines gyógyíthatatlannak tartott kötőszövet betegségét gyógyította meg nevetés, humor segítségével. Gyógyulásáról könyvet írt annak érdekében, hogy egyre több gyógykezelés része legyen a humor. Mint írja, a nevetés nemcsak azért fontos, mert önmagában kedvező élettani hatásai vannak, hanem azért is, mert megóvja a betegeket a rettegéstől és a pániktól - "mint egy golyóálló mellény". A szorongás, rettegés súlyosbítja a betegséget, nehezíti a gyógyulást, a pánik maga is betegség. Ezen szövődmények megelőzése nem luxus, hanem a gyógyító szakember kötelessége. Legalább annyira, mint a felfekvés vagy a felülfertőződés megelőzése.
A gyógyítás szakembereinek gondolniuk kell a példabeszéd tanítására: "A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat."
A humorról
"Humorban nem ismerek tréfát" - mondta Karinthy Frigyes. Én viszont néhány viccet veszek igénybe a humorról írva:
- Milyen szemmel nézték a KGST-t az egyes országok?
- Kína: ferde szemmel, Vatikán: pápaszemmel, Szovjetunió: elviszem-mel.
*
1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés a pesti bérlakás ajtaján; az alvó férfi felriad, reszkető hangon kérdezi:
- Ki az?
- A Halál!
Az illető megkönnyebbülve:
- Hála Istennek, már azt hittem, hogy az ÁVH.
*
- Uram! Megkaphatom a lánya kezét?
- Miért ne? Hiszen a többi részét már úgyis birtokba vette.
*
És végül egy favicc: Két túró beszélget:
- Miért bujkálsz?
- Pszt! Körözött vagyok.
A humor szó latinul nedvet, folyadékot jelent. Hippokratesz, görög orvos, az ember vérmérsékletének (temperamentumának) különbözőségét a szervezetünkben lévő folyadékok ("vér, nyál, sárga epe, fekete epe") arányával magyarázta, és ez alapján különítette el a szangvinikus, flegmatikus, kolerikus és melankolikus temperamentumot (--> helyes keveredést). A humor és az egészség kapcsolata az orvostudomány őskoráig nyúlik vissza. Egy jó nevetés megteremti a nedvek (humorok) megfelelő egyensúlyát.
A törzsfejlődés tekintetében elmondható, hogy az embernél kifejlődő humorérzék hozzásegíthette az embert ahhoz, hogy egyre nagyobb létszámú csoportokban legyen képes együtt élni; azáltal, hogy a humor elősegíti a konfliktusok erőszakmentes feloldását, a feszültségek oldását. A humorérzék számos haszna közül talán a legfontosabb az, hogy általa megtanulható, hogy szinte mindennek lehet nézni a másik oldalát, a humoros oldalát. Nem kell azonnal támadni, vagy menekülni, ha lehet viccelni és nevetni. Ahogy némely bölcsek állítják: két ember közötti legrövidebb út a humor útja. A királyok udvari bolondjai bölcs és hasznos emberek voltak. Az igazságot nevettetve mondták ki, ezért maradtak büntetlenek. Csak úgy, mint a vígjátékírók és a humoristák. A szocializmusban a hivatásos humoristák játszhatták el az udvari bolondok szerepét. A tehetséges humorista korunk egyik leghatékonyabb lelki egészségvédő szakembere.
Nem mindenkinek van humorérzéke, de bizonyos érzelmi és értelmi intelligenciaszint feletti emberek mindegyike fejlesztheti humorérzékét. Körülbelül úgy, ahogy a művészetek befogadásának képessége is fejleszthető. Az idegélettani kutatások ugyanis arra utalnak, hogy a humorérzék alapvetően a jobb agyfélteke képessége (természetesen a humor verbalitással kapcsolatos vonatkozásai már bal agyféltekés működések). A humorérzék a kreativitáshoz hasonlóan az a képesség, hogy szokatlan módon nézzük a dolgokat, és az, hogy megértsük a szokatlan, rendhagyó kifejezést, közlést. Valamilyen nem logikus, groteszk, meglepő, váratlan kapcsolatot kell érzékelni és befogadni, és újféle viszonyt, nézőpontot kell kialakítani. Nem egyszer a többértelműséget kell megfejteni (elvi szempont - elviszem pont; "kezét" konkrétan és "kezét" elvontan is kell tudni értelmezni). A humorérzék rokon vonás a játékossággal is. Gondoljunk például a szójátékokra, vagy a humoros jelenetekre a vígjátékokban.
A humorérzék tehát az egyén felől nézve rokon képesség a művészi képességekkel, a játékossággal, a kreativitással, az eredeti és rugalmas gondolkodással, a szókinccsel és az érzelmi és értelmi intelligenciával is. Ha jellemzi a személyiséget, akkor azt mondjuk "van humorérzéke". És ez nagy dicséret. Majdnem akkora, mint amennyire lesújtó vélemény, amikor valakiről azt állítjuk: nincs humorérzéke. A humorérzék társulhat kedélyességgel, de ez nem törvényszerű. Személyes közlés szerint a Ludas Matyi című lap legnagyobb humoristái magánemberként tépelődő, rezignációra, autoagresszióra, borura hajló emberek voltak. Talán átlagon felüli érzékenységük tette őket ilyenné a szocializmusban. A külvilág rossz hatásait humorérzékkel sem lehet a végtelenségig kivédeni, ellensúlyozni. Az akasztófahumor, a szarkasztikus humor vagy az abszurd és groteszk humor nem a piknikus testalkatú, kedélyes emberek humora.
A különféle kultúrákban a humorérzék különböző jellemvonásokkal társulhat. A székely vicceket a népművészet részének tartom. Olyan értéknek, mint a népdalokat, népmeséket, népi imádságokat, közmondásokat. A székely viccek és még inkább a székelyek mindennapi életében, társalgásában jelenlévő humora sajátos világlátásra tanít. Eligazít az emberi kapcsolatokban, segíti a konfliktusok megoldását, elviselhetővé teszi a kemény munkát, a nehéz életet. Összefüggésben van a székely humor a csavaros észjárásukkal, furfangos gondolkodásukkal. Ez a kulturális kincs hozzájárul tartásukhoz (a székelyek gerince nem hajlik, csak törik), és meghatározza a világ legkülönfélébb dolgaihoz való viszonyukat. Tamási Áron révén Farkaslaka népének humora a szépirodalom legdrágább, legbecsesebb kincsévé nemesedett. Azt, hogy Ábel túlélte a rengeteget, megjárta az országot, kibírta Amerikát, nem utolsó sorban jó humorérzékének köszönhette. Vándorlásai után megállapította, hogy azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne. Úgy vélem, hogy minden nép minden egyede, amelyiknek kultúrájában a humor markánsan jelen van, csak abban a közegben érzi otthon magát, ahol az ő humora elfogadott. Óvjuk meg a népi, nemzeti humort a globalizálódással szemben! Ne engedjük, hogy a nemzetközi kommersz humor elnyomja a sajátosan magyar humort. A magyar humor éppúgy, mint a magyar kultúra igen színes és sokféle. A tradicionális, népi humor jól megfér a városi folklór humorával, csakúgy, mint a magas művészetek humorával. Szabó Dezső humora, a Karinthyak humora, Rejtő Jenő, Örkény István, Tabi László, Árkus József, Hofi Géza és Sándor György humora nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Más-más szubkultúrát képviselnek, de egyaránt fontosak. Értéküket a humor minősége határozza meg, nem pedig az, hogy melyik szubkultúra termékei.
A filmművészet vígjátékai számos művészeti ág kifejezőeszközeit sűrítik. A "Fel a fejjel" című filmben az utolérhetetlen Latabár Kálmán a humor szinte teljes készletét bemutatja: helyzetkomikum, jellemkomikum, a sajátos mozdulatok, gesztusok komikuma teszi felejthetetlenné a tragikomikus történetet. Meghökkentés, túlzás, szójáték, fintor, félreértés, torzítás, gépies utánzás mind-mind olyan kifejező eszközök, amelyekkel humoros hatást lehet elérni. Csak úgy, mint a várakozástól eltérő fordulattal, a poénnal.
Nem részletezem a többi művészeti ág humorát, csak utalnék még a képzőművészeten belül a karikatúrára. Itt a lényegmegragadás, leegyszerűsítés, túlzás, torzítás és számos egyéb vonás adja a humor sajátosságait.
A humor tehát jelen van a mindennapi életben, a népművészetekben és "a magas kultúra" mindegyik ágában.
A humorérzék is fejlődik és fejleszthető. Próbáljuk gyakorolni azt, hogy meglássuk a legkülönfélébb dolgok humoros oldalát is. Vigyünk minél több humort az életünkbe. Az utolsó könyvhéten egy bölcs idős író azt mondta, hogy úgy gondolja, azért fog a mennyországba kerülni, mert humoros írásai sok embert megnevettettek.
Szakirodalom:
1. Platonov: Szórakoztató pszichológia (Gondolat Kiadó, 1965)
2. Michael Cole, Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan (Osiris Kiadó, Bp., 1997.)
3. Csányi Vilmos: Az emberi természet. humánetológia (Vince Kiadó, 1999.)
4. Kiss Tihamér: A kisgyermek érzelmei (Tankönyvkiadó, Bp., 1987)
5. Szentágotai János: FunctionalisAnatomia (Medicina Könyvkiadó, Bp., 1975)
6. Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia (Magyar Könyvklub, 1998.)
7. Allan Pease: Testbeszéd. Gondolatolvasás gesztusokból (Park kiadó, 1989)
8. Dr. Vidovszky Gábor: Örömtréning (Bp., 1992)
9. Dr. James E. Loehr, Peter J. Laughlin, Ed. Quillen: Lelki állóképesség (Bagolyvár Könyvkiadó, Bp., 1997.)
10. John Selby: A jó alvás titkai (Orex Bt., 1993)
