Az öröklődés tan új felfedezései is felhívják a figyelmet arra, hogy az egészséges életmód és a lelkiállapot kihat az utódaink genetikai minőségére, épségére vagy károsodására. Az új ismeretek felelősségteljesebb életre késztethetik a fiatalokat, a leendő szülőket. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb felfedezése az, hogy az élőlényeket ért tartós és/vagy kóros stressz (distressz)megváltoztathatja, károsíthatja az örökítő anyagokat.
I. A károsodás egyik módja az, hogy a DNS molekulákhoz metil molekulák kapcsolódnak. Ez az un.metilizációs károsodás meggátolja, vagy módosítja azon gének működését, ahova e molekulák kapcsolódnak. Ez a változás pedig sokféle betegség kockázatát, esélyét megnövelheti. A fentieket már régóta tudják a tudósok, de az új és jelentős felfedezés abban van, hogy megfejtették azt, hogy miként adódnak át (egereknél) az apákról az utódokra ezek a károsodások. Az élet során szerzett, környezeti hatásoknak, „tanulásnak” az utódokra való átörökítését epigenetikai hatásnak hívják. Az epigenetikai átörökítés rejtélyes volt, hiszen a petesejt és a hímivarsejt találkozásakor ezek látszólag tiszta lappal egyesülnek, mert a megtermékenyülés előtt mind a női, mind a férdi ivarsejtben törlődnek a korábban kialakult metilizációs károsodások.
Egy zürichi egyetem kutatói szerint (IzabelleMansung és munkatársai) szerint a károsodások átörökítéséért az un. mikro RNS-ek a felelősek.
Ezek a rövid RNS molekulák nagy szerepet játszanak a gének működésében. Az idézett kutatásban egereket distressznek tettek ki, és azt találták, azt mérték, hogy ezen egerek sejtjeinek mikro RNS hatásai jelentősen megváltoztak (csökkentek vagy nőttek) a kontroll egércsoportokhoz képest. A legnagyobb változások az agy, a vér és a sperma sejtek mikro RNS-ében mutatkoztak. Emiatt a mikro RNS által szabályozott működési folyamatok jelentősen megváltoztak a fenti sejtekben. A stressznek kitett egerek viselkedése depresszióra utaló volt. E kutatás legjelentősebb megfigyelése az volt, hogy az egérspermiumon keresztül a depresszióra való hajlam átadódott a következő, sőt az „unoka” leszármazottakra is. A magyarázatot a 2004-ben felismert jelenség adhatja, miszerint a meg-termékenyítéskor nemcsak a hímivarsejt sejtmagjának DNS-e kerül be a petesejtbe, hanem a spermium sejtplazmájában lévő RNS molekulák is, és ezek a petesejtbe került mikro RNS molekulák kialakíthatják a zigótában, az embrióban ugyanazokat a DNS metilizációs károsodásokat, amelyek az apában jelen voltak. Azaz megdől a „tiszta lap” elmélet. Tehát a férfiágon kialakuló epigenetikus hatások öröklődése a spermium plazmájában lévő mikro RNS mennyiségétől is függ. A kutatók feltételezése szerint az emberekben is hasonló lehet e folyamat. Azaz felértékelődött szemünkben a leendő apák életminőségének a jelentősége, és ezzel együtt a felelőssége is.
II. Egy másik kutatási irány szerint a nehéz gyerekkor a géneket is károsítja. A distresszben élő gyerekek kromoszómáinak végeit védő „kupakok”,telomerek rövidebbé válhatnak, mint a lelki jólétben élő gyermekek génjeit védő telomerek. A telomerek károsodása azáltal, hogy sérülékenyebbé válhatnak a kromoszómák végei, többféle betegség kialakulásának növelik a veszélyét, kockázatát. A környezeti terhelések és a telomerek között olyan gének közvetítenek, amelyek az idegi ingerület átvivő anyagok (dopamin, szerotonin stb.) anyagcseréjében játszanak szerepet.
A stresszt csökkentő tevékenységek, mint pl.: a lazítás, a meditáció, a sport védhetik a „telomer sapkákat” azáltal, hogy aktíválódhatnak azok az enzimek, amelyek meggátolják a telomerek sérülését, rövidülését.
III. A genetikai kutatások harmadik ága pedig az un. RNS-interferencia
jelenségével foglalkozik. Az RNS-interferencián azt a jelenséget értjük, amikor a sejtekben olyan duplaszálú RNS molekulák képződnek, melyek elnyomják a hírvivő RNS-ek egy fajtáját. Ennek következtében nem működhetnek, nem hathatnak azok a gének sem, amik meghatározzák azon hírvivő RNS-molekulák kialakulását, amelyeket ez a dupla szálú RNS károsít.
Az RNS-interferencia módszerével a jövőben – elvben - bármelyik
faj bármelyik génszakasza kikapcsolhatóvá, kiiktathatóvá válhat.
Így ez a módszer elvezethet a különféle génbetegségek kezeléséhez is, így pl.: a genetikai hátterű elmebetegségek kezeléséhez is.
