Ma már egyre több olyan tanulmány lát napvilágot, melyben a mindennapi és munkahelyi (karrierbeli) érvényesüléshez az értelmi intelligencia mellett nagyobb hangsúlyt tulajdonítanak az érzelmi képességek (érzelmi intelligencia) fejlettségének. Az érzelem és hangulat változásai, kihatnak a megismerési, tanulási folyamatokra is. Jelen munkában egy pozitív viszonyulás fejlesztő módszer, az örömtréning alkalmazásának lehetőségei kerülnek elemzésre az érzelmi képességek, és áttételesen a megismerési képességek fejlesztése terén, mely olyan módszer, mely nemcsak az érzelmi képességek fejlesztésének kiváló eszköze lehet, hanem boldogabbá is teheti az alkalmazót.
Az örömtréning bemutatása:
Az örömtréninget (Vidovszky, 1996) dr. Vidovszky Gábor pszichiáter fejlesztette ki 1992-ben. Alapgondolata Seneca ókori bölcs tanításán alapszik, nevezetesen, hogy a legkülönfélébb dolgok nem jók vagy rosszak, hanem egyszerre jók és rosszak, de az egyéntől, vagyis viszonyulásától függ, hogy milyennek látja a világot, és benne önmagát, az életét. Seneca bölcsességre tanít, melynek sarkalatos pontja, hogy a dolgokat a jó oldaluknál fogva ragadjuk meg. „Az öröm-kezelés ’eszköze’ – elsősorban – tudatos és a könnyen tudatosuló emlékek arzenálja. A tréning révén a ’tudattalan’ egyre inkább pozitív tartalmakkal törlődik fel, és …….. ez okozza a hatást.” – írja Vidovszky Gábor fenti könyvében. Említésre méltó momentum, hogy a kognitív pszichoterápiákban pl. a depresszió kognitív elmélete szerint a betegség hátterében az érzékelés, az észlelés, értelmezés, megismerés, és emlékezet folyamatainak zavarai állhatnak, melyeknek másodlagos következménye az érzelmi zavar. A kliens torzítva észleli a világot, és benne önmagát, mégpedig negatív irányban, így negatív emóciói lesznek, tehát működik a „depressziós spirál”, vagyis tovább torzulnak a kognitív működések. (Vajda, 1991). Az örömtrénig alkalmazása során épp ellenkező irányú folyamat tanúi, vagy akár részesei lehetünk, mely folyamatot Vidovszky Gábor „boldogságspirál” - nak nevezett. A kognitív viselkedésterápia a páciens negatív viszonyulását reális irányba tereli, az örömtréning pedig a viszonyulásokat a dolgokhoz, önmagunkhoz való viszonyulásokat pozitív irányba alakítja. Lényegi különbség a cél elérésének más-más eszköze. Az örömtréning alkalmazása révén megtanuljuk, hogy a múltból a számunkra kellemes emlékeket idézzük fel, vagy az emlékek kellemes részeire figyeljünk oda jobban. Megtanuljuk, hogy a jelenben a figyelmünket a nekünk tetszőre irányítsuk, egyáltalán észleljük azt, a jövőt elképzelve pedig előtérbe kerülnek az optimista gondolatok, képzetek, ezáltal bizakodóvá válunk. A múltban, jelenben és jövőben megerősítést kapnak a dolgok, önmagunk, és életünk pozitív oldalai, ezáltal bizakodóvá, derűlátóvá válunk, mely elősegíti az önbizalom, a magabiztosság megerősödését, kialakulását. (Vidovszky, 2004). Az örömtréning tudatosítja a legkülönfélébb természetes örömforrásokat, s mint ilyen alkalmas szenvedélybetegségek gyógyulási fázisában kiegészítőként alkalmazni egyéb terápiák mellett. (Vidovszky, 2004) Az örömtréning egy megelőző módszer, hiszen növeli a lelki ellenálló képességet. (Lázár, 1991). Az örömtréning 15 témából álló gyakorlat sorozat. Ezek a témák: illatok, zene, mozgás, természet, látvány, ételek, család, szerelem, barátság, munka, hit, múlt, jelen, jövő, én-erősítés. A csoportban való alkalmazás még több téma feldolgozását teszi lehetővé, ilyen a hobbi, a mese-irodalom világa, az ünnepek, közösségek, stb., a kellemes emlékek felidézést lazító technika, és a figyelmet befolyásoló, irányított kérdések segítik. Mindezt Meszlényi Attila „A tenger éneke” című zeneműve kíséri. A hang anyag egy-egy gyakorlata kb. 7-13 perces, melyből egyszerre csak egyet ajánlatos meghallgatni. A szemléletváltáshoz azonban fél évig hetente kétszer érdemes elővenni a különböző gyakorlatokat és a naplóírással együtt alkalmazni. A CD-n, vagy audio kazettán hallható gyakorlatokat egyedül, önállóan is lehet használni. Az örömtréning nagy vívmánya, hogy szakember nélkül és földrajzi hovatartozástól függetlenül elérhető a módszer! A pozitív viszonyulás fejlődését, a személyiségbe való tartós beépülés hatékonyságát nagyban növeli, ha az önfejlesztést megelőzi egy csoportban megtapasztalt, tréner által vezetett örömtrénig foglalkozás sorozat. A tréning tartama változó lehet igénytől és lehetőségektől függően, de javasolt a minimálisan 10-12 találkozás. A fent említett gyakorlatok meghallgatását, és megbeszélését kiegészítik egyéb kommunikációs és társalgási gyakorlatok, szituációs játékok, melyek elősegítik a pozitív viszonyulás kialakítását az interperszonális kapcsolatokban, tudatosítják a kellemes érzeteket, hangulatokat, elfeledett jó élményeket, és a hatás átvivődik lassan a tréningen kívüli életbe, a szemléletváltozás automatikusan érvényesül a mindennapi életben is.
Érzelmi képességek, érzelmi intelligencia:
Számos kutató leírta már az EQ (Emotional Quotiens) fogalmát, és sokan alkottak sokféle eszközt az érzelmi képességek mérésére, de egységes meghatározás nincsen, rengeteg egymástól nagyon különböző ÉI (Érzelmi Intelligencia) felfogás létezik, melyek nagy része már korábban leírt és mért személyiség dimenziót is átvesz.
Sok olyan intelligencia fogalom létezik, melyek szimbólumok észlelésének, megértésének és használatának képességét jelenti, vagyis az absztrakt gondolkodást. Beszélhetünk például verbális intelligenciáról, téri intelligenciáról, társas intelligenciáról, és az intelligenciának, más ezekhez kapcsolódó formáiról. Az érzelmi intelligencia az érzelmi információ megértésére és alkalmazására való képességet jelenti. Az ÉI még tükrözi az érzelmek rendszerének azon képességét, hogy növeljék a hagyományos értelemben vett intelligenciát. Mayer és Salovey kezdeti 1990-es definíciója a következőt mondja ki: „Az érzelmi intelligencia az érzelmi információfeldolgozás olyan formája, amely magában foglalja a saját érzelmek és mások érzelmeinek pontos értelmezését, az érzelem megfelelő kifejezését, valamint az érzelmek olyan adaptív szabályozását, ami javítja az élet minőségét.” ( Mayer, J.D., DiPaolo, M.T., Salovey, P. ,1990). A szerzők 1999-ben kiterjesztették a definíciót, melyben kihangsúlyozták az érzelmek felismerését, jelentését, kapcsolatait, és azt, hogy mindezek alapján gondolkodjunk, és problémákat oldjunk meg ( Mayer, J.D., Caruso, D., Salovey, P, 1999). Goleman érzelmi intelligenciát népszerűsítő könyve nyomán alaposan megváltozott a fogalom körülírása, meghatározása.(Goleman, D., 1997), ő ugyanis öt területben határozza meg azt, melyek a következők: érzelmeink ismerete, az érzelmek kezelése, önmagunk motiválása, mások érzelmeinek felismerése, és az emberi kapcsoltok kezelése. A hangsúly itt a motivációra, pontosabban önmagunk motiválására, és az emberi kapcsolatokra, illetve azok kezelésére tevődött át. Goleman meghatározásban összekeveredett az érzelmek megértésének és feldolgozásának képessége más tulajdonságokkal. Ezt és az ilyen típusú meghatározásokat un. „vegyes modell”-nek nevezzük. A meghatározások sorában két alapvető kategória különíthető el, történetesen az eredeti megközelítés, mely az érzelmekkel kapcsolatos képességnek tekinti ezt az intelligenciát, és a vegyes megközelítéseket, melyek a fogalmat olyan más képességekkel vegyítik, mint pl. a motiváció, kapcsolatteremtés, jóllét (Ciarrochi, J., Forgas,J.P., Mayer, J .D., 2002). Az említett szerzők szerinti tárgyalásban az érzelmi intelligenciát alkotó jellemzőket a következőkben sűrítettük össze. A képesség alapú megközelítés négy összetevője - az érzelmi tudatosság, az érzelmek pontos észlelésének képessége, - az a képesség, hogy az érzelmeket a gondolkodás szolgálatába állítsuk, - ez érzelmek és jelentésük megértése, - az érzelmek kezelése. Az úgynevezett vegyes megközelítések közül a legismertebb Goleman nevéhez fűződő öt összetevője az – én-tudatosság, - önszabályozás, - motiváció, - empátia, - társas készségek.
A megismerési folyamat, a gondolkozás és az érzelem összefüggései:
A nyugati kultúrában több, mint 2000 éves múltra tekint vissza a gondolkozás és az érzelem kapcsolatáról szóló filozófiai elmélkedés. Arisztotelész, Szent Ágoston, Descartes, Pascal, Kant munkái mind magában rejtik az érzelem, gondolkozás, és a megismerés közötti összefüggésekről szóló fejtegetéseket. A Felvilágosodás XVIII. századi filozófiájában konkrétan megjelent az az elképzelés, hogy az ember mentális világa három elkülönülő, ugyanakkor egymást jól kiegészítő képességre, az érzésre, a tudásra, és az akarásra (érzelem, kogníció, akarat) bontható fel. A mai napig is él ez a felbontás, amikor a pszichológia tudománya három különálló entitásként kezeli a három képességet (affekció, kogníció, konáció). Ezen tanulmány szelleme ahhoz az elképzeléshez áll közel, mely szerint az érzelmek és gondolkozás az ember szociális életének szétválaszthatatlan, szorosan egymásba fonódó dimenziói. A XX. századi pszichológiai vizsgálódásokat tekintve azt látjuk, hogy 1900 és 1969 között az intelligencia és az érzelmek kutatása két külön terület volt. Csak az 1970-es években kezdődött az érzelmek és a gondolatok egymásra gyakorolt hatásának kutatása. (Ciarrochi, J., Forgas, J.P., Mayer, J.D., 2002), holott empirikus bizonyítékok már voltak az esetleges kapcsolatra Razran 1940-es kutatása eredményeképpen ( Forgas, J.P, 2001). Ő azt állapította meg, hogy a létrehozott pozitív illetve negatív érzelmek hangulati kongruens hatást gyakorolnak a későbbi szociális ítéletalkotásra. A XX. század első felétől a kutatók alapvetően kétféle elméleti megközelítéssel próbálták magyarázni az észlelt érzelmi-kognitív interakciókat. Míg az egyik a pszichoanalízis elveit használta, addig a másik tanuláselméleti megállapításokat hívott segítségül. A pszichoanalitikus szemléleten alapuló úgynevezett hidraulika elv szerint az emocionális elfojtás tovább fokozza az érzelmi állapot azon törekvését, hogy valamilyen alternatív megnyilvánulási formát találjon magának. Mindez a mechanizmus befolyásolja a szociális ítéletalkotást, mint ahogy ezt Feshbach és Singer 1957-ben publikált kísérlet is bizonyítja (Forgas, J.P., 2001). A tanuláselméleti magyarázatok alapgondolata, hogy a már eleve létező, nem kondicionált érzelmi reakciók csak bizonyos idői vagy téri kontiguitásnak köszönhetően összekapcsolódhatnak eredetileg semleges ingerekkel. Több kritika érte ezt a megközelítést, többek között azért, mert nem világos az érzelmi állapotoknak az egyéb információkkal történő ötvöződése az ítéletalkotás során. Több modell feltételezi, hogy az érzelemkiváltó ingereknek és a megítélendő tárgyaknak egyidőben kell jelen lenni, ahhoz, hogy az affektus-beáramlás létrejöjjön, pedig az érzelmi állapotoknak jelentősen késleltetett kognitív és ítélethozatali következményei is lehetnek idői vagy téri kontiguitás nélkül is. A ’80-as évektől kezdődően számtalan kutatás foglakozott az érzelmek, a hangulat és megismerési folyamatok összefüggéseivel. A két fő kutatási terület az érzelmi állapotok és emlékezeti teljesítmény közötti kapcsolatot, valamint az érzelmi állapotoknak a kognitív stílusra gyakorolt hatása. A fő eredmények úgy fogalmazhatóak meg, hogy az egyén hangulati állapotával kongruens információ az emlékezés szempontjából előnyben van, és a pozitív hangulat a kreatív gondolkozást segíti, míg a negatív gondolatok az alapos, megbízható információ feldolgozást segítik. (Forgács, J. 2001)
Az elmúlt évtizedekre tehető kutatások nagyrészt az érzelmi állapotok és a megismerés tartalma közötti összefüggést vizsgálták. (Forgas, J.P., 2001). Az ilyen típusú megközelítések feltételezik, hogy az érzelmek információkat juttatnak az emberek gondolkodásába, ítéletalkotásába és döntéseibe és ezek mechanizmusait kutatják, ezért információs elméleteknek is hívják őket. Alapvetően két nagy területre oszthatók ezek a modellek: az emlékezetre épített modellek ( pl. érzelmi erőfeszítés modell), és a következtető modellek ( pl. érzelem – mint - információ modell). A kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy az érzelem az információkon kívül a megismerés folyamatát is képes befolyásolni, azt ahogyan az emberek gondolkoznak. Az érzelem és emlékezet összefüggéseinek vizsgálatai szerint az érzelmi állapotok szorosan kapcsolódnak az emlékezeti reprezentációkhoz. Gordon Bower asszociációs hálózat elmélete szerint az érzelem és megismerés közötti kapcsolat nem motivációsan megalapozott, de nem is véletlenszerű asszociációk eredménye. Az érzelem és megismerés a kognitív reprezentációk asszociációs hálózatán belül kapcsolódik szervesen egymáshoz. Az érzelem tehát nem véletlen kísérője, hanem szerves része a megismerendő világ leképezésének, s mint ilyen az információk szelektálásának, tárolásának, visszakeresésének, s annak, ahogy a meglévő ismeret struktúráinkat a kognitív teljesítményt igénylő feladatokban mozgósítjuk. Az „érzelem – mint –információ” modell, mely Cole és Parrot nevéhez fűződik (1991) azt mondja ki, hogy az egyének ítéleteit nem a céltárgy felidézett tulajdonságai alapján hozzák meg, hanem az alapján, hogy az egyén mit érez azzal kapcsolatban, és könnyen előfordul, hogy egy korábbi szituációból áthozott érzést tévesen a céltárgyra adott reakciónak tulajdonít.
Sokan vizsgálták az érzelmi állapottól függő előhívást, és arra a következetésre jutottak, hogy érzelem -kongruens felidézés akkor jön létre, ha valamely érzelmi állapot a vele érzelmileg összhangban lévő emlékek előhívását facilitálja. Kísérletek is bizonyítják, hogy pl. kellemes hangulatban a jó emlékek, míg negatív hangulatban a kellemetlen emlékek jutnak eszünkbe. Rendkívül fontos még a hangulatnak a szelektív figyelemre és a tanulásra gyakorolt hatása. „ Az érzelem-kongruens információkra a hangulatfüggő asszociatív bázis szelektív aktivációjának köszönhetően jobban odafigyelünk, és a kódolás is különleges hangsúlyt kap.” – írja könyvében Forgas Bower, (1981, 1991) Forgas, Bower,( 1987) és Forgas (1992) kutatásai nyomán. Ha a szociális kognitív feladatok „túlmutatnak a megadott” információkon, az érzelem az asszociációkat, a következtetéseket, és az interpretációkat is tudja befolyásolni.
1995-ben Forgas megalkotta az Érzelem-beáramlás Modellt ( Affect Infusion Model), mely az integrált érzelmi – megismerés elméletek sorába tartozik. Ezek a legújabb elméletek megmagyarázzák, hogy mikor, mily módon következnek be az érzelem – beáramlások, ugyanis az assziociatív hálózati modell ugyan átfogó, de figyelembe kell venni, hogy az érzelmi erőfeszítés nem jön léte minden helyzetben.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az érzelmi állapotoknak a megismerés és az ítéletalkotás tartalmára gyakorolt hatását sem.„Az érzelmi állapotoknak a megismerés és az ítéletalkotás tartalmára gyakorolt hatását magyarázó alternatív elmélet az „érzelem-mint- információ” hipotézisből indul ki. (Clore, Parrot, 1991; Schwartz, Clore, 1983, 1988) Az érzelem – mint – információ modell szerint az egyének ítéleteit nem a céltárgy felidézett tulajdonságai alapján határozzák meg …., hanem megpróbálják kideríteni, hogy „ Mit érzek vele kapcsolatban?” , és előfordul, hogy egy korábbi helyzetből áthozott érzést tévesen a céltárgyra adott reakciónak tulajdonítanak. Azt állítják, hogy az érzelmi állapotok nyújtotta információkból következtéseket lehet bizonyos helyzetekben levonni.” – írja Forgas. Ez az elméleti megközelítés elsősorban az érzelmek értékelő ítéletalkotásra gyakorolt hatást írja le, de nem foglalkozik a kódolás, a tanulás, és a figyelem terén bekövetkezett érzelem általi módosulásokkal. Az elmélet szerint csak a megmagyarázhatatlan, nem értelmezett, téves attribúciókra lehetőséget adó hangulatok eredményeznek az ítélethozatalban változásokat. Az elmélet a hiányosságai miatt már többször átdolgozásra került.
Kutatók szerint a kognitív stílusok a figyelem, az emlékezés, az észlelés, és a gondolkozás módjaiban megnyilvánuló egyéni különbségeket fejezik ki. ( Tóth, 2003) A többféle kognitív stílus között érdemes megemlíteni a mezőfüggő - mezőfüggetlen, kognitív komplexitás – kognitív szimplicitás, reflektivitás – impulzivitás, átfogó kategorizálás – leszűkített kategorizálás, kiegyenlítő – kiélező, konvergens – divergens kognitív stílusokat. A mezőfüggő és mezőfüggetlen esetben az információfeldolgozásban az a különbség, hogy az egyén a külső környezeti ingerektől függetleníti-e magát (mezőfüggetlenség) vagy szükséges figyelembe vennie-e a külső (vizuális) támpontokat. Az információfeldolgozás egészét maghatározza ez a stílus, ugyanis az ingerek egy tárgymezőbe szerveződnek, még mielőtt az értelmi felfogás megtörténik.(Tóth,2003) Az analitikus és globális kognitív feldolgozási mód alapvetően a két agyfélteke működéshez kötődik. Az analitikus megközelítés vagy verbális stílus alapvetően a lépésről lépésre történő, szekvenciális, elemző feldolgozást jelenti, mely főleg a részletekkel, a viszonyokkal foglalkozik. A globális megközelítés vagy téri-vizuális működés a részleteket, mint az egészhez tartozókat kezeli és az egész átlátását tesz lehetővé. A kétféle látásmód a két agyfélteke kétféle működéshez kapcsolható. Leegyszerűsítve a bal agyfélteke analizálja a lehetőségeket, és így választja ki a megfelelő megoldást, míg a jobb agyfélteke az egészre lát rá globálisan. Az emberek nagy többségére a bal agyfélteke dominanciája jellemző, vagyis az információk elemzésre kerülnek a bal agyféltekében, és azután a jobb agyféltekei globális működés bevonásával alakul ki a végleges megoldás. (Gyarmathy, 2000).
Az érzelmek a kognitív stílusra gyakorolt hatása vitathatatlan. A ’80-as, ’90-es évek kutatásai elsősorban a pozitív és negatív hangulat információ feldolgozásra gyakorolt hatását vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a pozitív hangulatnak vannak feldolgozási előnyei, mint például a jó hangulatban előtérbe kerülő kreatívabb, konstruktívabb, nyitottabb, több mindenre kiterjedő gondolkodási stílus. Korábban azt tartották, hogy negatív hangulat egy szisztematikus, analitikus és odafigyelőbb feldolgozó stratégiát támogat. Ma már Fiedler és Isen kutatási nyomán közel sem tartjuk olyan előnyösnek az információ feldolgozásban a negatív hangulatot. Az újabb kutatási eredmények szerint a pozitív hangulat az asszimilációs, alkotó, produktív, felülről lefelé irányuló gondolatoknak kedvez, és a már rendelkezésre álló információ kreatívabb felhasználására. A negatív érzelem az induktívabb és külsőleg fókuszált gondolkodási stílust, a helyzeti információkra való koncentrálást segíti.
A különböző érzelmi állapotok hatására kognitív terhelés jön létre, mely korlátozza a figyelmet.
A fenti, korántsem teljes áttekintés csak jelzi az érzelmek és hangulat szerepét a megismerésben és a gondokozásban, mégis felszabadító az a gondolat, hogy az érzelmi képességek fejlesztésével, tudatosításával, szabályozásával új távlatok nyílhatnak a másként gondolkozók számára. Azokra a tanulókra gondolunk, akik hagyományos tanítási és pedagógiai módszerekkel nem érnek el olyan eredményt, mint társaik. Magyarországon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXXIX. Törvény 2003. évi módosításakor vált hivatalossá az SNI megjelölés, vagyis a sajátos nevelésű igényű gyermek, tanuló. A másként gondolkozókon munkánkban a fenti törvényi meghatározás „b” részére gondolunk elsősorban: vagyis a pszichés fejlődés zavari miatt nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például, dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitásavar) tanulókra. Az ilyen fiatalokhoz könnyebb utat találni az emóción, mint a kogníción keresztül. (Riesz, 2004)
Ha visszatérünk kiinduló gondolathoz, világosan látszanak azok a momentumok, melyek a hangulat (jó illetve rossz), és/vagy az azokkal kapcsolatos élmények által előidézett érzelem (jó illetve rossz) hatásait mutatják a kognitív folyamtokra, s mint ilyenek kontrollált módon egyértelműen befolyásolhatóak az örömtréning módszerével. Az örömtréning kellemes hangulatot okoz, és felidézi, tudatosítja az ehhez kapcsolódó élményt, és az élményhez tartozó emóciót is. Mindezzel az érzelmek a gondolkozás szolgálatába állnak, mely az érzelmi intelligencia képesség alapú megközelítésének egyik komponense.
Az érzelmi intelligencia meghatározásának egyik sarokköve az érzelmek kezelése, mely készség szoros összefüggésben van az érzelmi tudatossággal. Az érzelmi tudatosság feltételezi az érzelmek pontos észlelését. Az örömtréning nem fedi el, nem semlegesíti a negatív érzelmeket, rossz hangulatokat, hanem megtanítja kezelni azokat, megtanítja kontroll alatt tartani. A csoportban alkalmazott trénig elemek egyikében például a kommunikációs gyakorlat során egy kérdés-válasz szituációban a kérdezőnek semleges érzelmeket kell közvetíteni a nonverbális kommunikációs csatornáin, hogy a kérdés tartalma hozza ki a pozitív választ a válaszadóból. Az egész csoportfoglalkozás folyamán csak a pozitív dolgokról lehet beszélgetni, és lehetőleg pozitív módon fogalmazni. A gyakorlás során készségszintre emelkedik az érzelmi kontroll, a kommunikációs csatornák feletti kontroll nyomán. Az önfejlesztő szakaszban az örömtréning révén szemléletváltozás valósul meg, melynek hatásaként az érzelmek tudatosításának és kezelésének képessége átvivődik az egyén mindennapjaiba.
Az örömtréning az immagináció során kellemes érzéseket idéz elő, melyhez múltbeli élmények, események kapcsolódnak. A relaxációban hallható kérdések sorozata elősegíti az felidézett érzések közötti valószínű változások megértését, a felidézett múltbeli események összekapcsolása az érzelmekkel, segíti az érzelmek jelentésének megértését. Miután az érzésekhez kapcsolódó történések többnyire gyerekkorból jönnek fel, kellő időbeli távlatból szemlélhetők, mely momentum is hozzájárul a kapcsolódó érzelmek jelentésének megértéséhez. Ha csoportban zajlik a gyakorlat, lehetőség van a felgyülemlő érzések, gondolatok megosztására, ez pedig a tudatosítás folyamatát erősíti, és interperszonális közegbe helyezi. Az érzelmek tudatosításában, jelentésük megértésében, és az érzelmek kezelésében, illetve ezek fejlesztésében nagy szerepe van a kiválasztott témáknak a gyakorlatok során (ld. fentebb), hiszen az élet szinte minden területét felöleli, így az érzelem, hangulat, élmény, esemény összefüggési láncolat okozta hatás szétárad az egyén életének minden színterére. A témák feldolgozásában kezdetben a tudatalatti működik, hiszen relaxációban zajlik az érzések előhívása, miközben kérdések hangzanak el, melyekre mindenkinek a maga válasza aktivizálódik a fenti láncolat segítségével. Az örömtréning növeli az önismeretet, hiszen a múltbeli, felidézett érzések, események átértékelődhetnek, tudatosulhatnak, az idő távlatából, és így növelik az önpercepciót, mely saját érzelem felismerésének készségét segíti elő.
Igaz ugyan, hogy az örömtréning a dolgok jó oldalára irányítja a figyelmet, és így elsősorban az azzal kapcsolatos érzelmek kezelését, felismerését, stb. segíti elő, de ez a készség nem különbözteti meg előjel szerint az érzelmeket, könnyen átvihető bármilyen összetett vagy más előjelű, bonyolult érzelem kezelésére, felismerésére.
Az érzelmi képességek egész életen át fejleszthetőek, és kb. az ember 40 -50 éves kora közötti ideig a leghatékonyabban. Az örömtréning elsősorban felnőtt személyek számára készült. Mindenkinek számára ajánlható, aki személyiségét, önismeretét fejleszteni óhajtja, ezáltal érzelmi képességei, érzelmi intelligenciája is fejlődik, vagy annak, aki egyszerűen boldogabb szeretne lenni.
BALOGH, L., POLONKAI, M., TÓTH, L. (szerk.)(1997) Tehetség és fejlesztő programok. Magyar Tehetséggondozó Társaság, KLTE Pedagógiai - Pszichológiai Tanszék, Debrecen.
BROCKERT, S., BRAUN, G. (1997): EQ . Érzelmi tesztek könyve. Saxum Kiadó, Budapest
CIARROCHI, J., FORGAS, J.P.,MAYER, J.,D. (…..): Érzelmi intelligencia a mindennapi életben. Kairosz Kiadó, Budapest
CSÍKSZENTMIHÁLYI, M. (1997): Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest
FORGÁCS, József (2001): Érzelem és gondolkodás. Kairosz Kiadó, Budapest.
GOLEMAN, D.(1997): Érzelmi intelligencia. Háttér Kiadó, Budapest.
GOLEMAN, D.(2002): Érzelmi intelligencia a munkahelyen. SHL Kiadó, Budapest
GYARMATHY, É. (2002): Alulteljesítő tehetségek in: Az általánostól a különösig. MTA Pszichológiai Kutató Intézet, Gondolat.
LÁZÁR, I.. ( 1991)Pszicho-neuro-immunológia. Végeken Kiadó, Budapest
MAYER, J.D., CARUSO, D.R., SALOVEY, p. (1999). Emotional intelligence meets traditional standards for an intelligence. Intelligence, 27, 267-298.
MAYER, J.D., DIPAOLO, M.T., SALOVEY, P. (1990). Perceiving affective content in ambiguous visual stimuli: A component of emotional intelligence. Journal of Personality Assesment, 54, 772-781.
RIESZ, M. (2004): A tehetségkutatás és –gondozás kérdésköre fogyatékosok esetében. in: BALOGH, L., KOPPÁNY, L.(szerk.) 15 év a tehetségekért: elmélet és gyakorlat. Koroknay Dániel Általános Iskola (Mád) és Debreceni Egyetem Pedagógia i- Pszichológiai Tanszék, Mád
TÓTH, L. (2003): A tehetségfejlesztés kisenciklopédiája. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen
VAJDA, M. (1991): A depresszió kognitív viselkedésterápiája. Végeken Alapítvány, Budapest
VAJDA, ZS. (szerk.) (2002): Az intelligencia és az IQ-vita. Pszichológiai Szemle Könyvtár 5. Akadémiai Kiadó, Budapest
VIDOVSZKY, G. ( 1996) : Örömtréning. Magánkiadás, Budapest
VIDOVSZKY, G. (2004): Örömtréning. in: Tanulmányok az ember természetéről és védelméről (szerk. : Vidovszky, G.) Anonymus Alapítvány, Budapest
VIDOVSZKY, G. (2004.): Örömtréning lehetőségei a drogfogyasztás megelőzésében és a szenvedélybetegségek gyógyításában in: Tanulmányok az ember természetéről és védelméről. (szerk.: Vidovszky G.) Anonymus Alapítvány, Budapest
