Szlovákiai magyar napilap
Seneca tanítása szerint a dolgok nem jók vagy rosszak, hanem általában egyszerre jók és rosszak
Ki ne szeretne boldog lenni?
KÖNYVISMERTETÕ
Kedves Lilla! Leveledben kérdezed: kiknek ajánlom az örömtréninget? Mindenkinek, aki szeretne boldogabb lenni. Valamint mindenkinek, aki hivatásszerûen foglalkozik emberekkel... Leginkább természetesen szülõknek és leendõ szülõknek... Az örömtréning önfejlesztõ módszer, emiatt hasznosíthatja mindenki, aki akarja."
Ezeket a sorokat írta dr. Vidovszky Gábor Örömtréning címû könyve megjelenésekor lányának. S hogy miért érezte azt a pszichiáter, hogy errõl könyvet kell kiadnia? Mert azt tapasztalta, hogy az általa ismert emberek nem olyan boldogok, mint lehetnének.
Seneca tanítása szerint a dolgok nem jók vagy rosszak, hanem általában egyszerre jók és rosszak. A bölcs ember pedig igyekszik azokat jó oldaláról megragadni. Ez a szakember szerint tanulható. Vidovszky Gábor évekig nem beteg, csak boldogtalan embereket kezelt. Olyanokat, akik meglévõ problémáikat felnagyították, pozitív élményeiket pedig bagatellizálták.
Sok természetes örömforrás van az életünkben! Például az illatok, az ízek, a mozgás, a vizuális élmények, a játék, a hobbi, a munka, a szerelem – mind-mind okot adhat az örömre.
Mi az öröm? Mindenkinek más, de ezzel együtt is az emberi természet alapja, megelégedettség, biztonságérzet, melegség. Mindannyian képesek vagyunk rá, ha odafigyelünk. Az örömérzést gyakorolni kell. Vidovszky Gábor ezért összeállított száz olyan kérdést, amelyre nagy valószínûséggel pozitív válasz érkezik. Ez – ha úgy tetszik – tudatos pozitív programozás, hiszen számtalanszor bebizonyosodott, hogy az elõrevetített negatív jóslataink, rossz gondolataink bekövetkezhetnek. Ismerjük: a pesszimista a fél pohár vízre bosszankodva jegyzi meg, milyen kár, hogy csak félig van a pohár, az optimista pedig örül, mert még van fél pohár vize. Választhatjuk a dolgok jobbit felét!
Az örömtréning nem ad tanácsokat, megalkotója szerint veszélyes dolog beleavatkozni más ember életébe. Nem konfliktuskezelõ lehetõség, és nem is terápia. Önfejlesztõ, válaszkeresõ módszer, tanulható magatartásforma. Azoknak ajánlható, akik "törekszenek arra, hogy olyan emberekké váljanak, amilyenekké lenni szeretnének".
Az örömtréning párterápiaként is alkalmazható. Kiválóan alkalmas arra, hogy egy pár rendszeresen egy-egy óra hosszat csak a kellemes emlékeirõl, élményeirõl, optimista terveirõl beszélgessen. Egy-egy kérdésrõl felváltva kell beszélniük, így rákényszerülnek, hogy a másik örömeit végighallgassák. Ezután lehetséges a dialógus. Ilyenkor derül ki – akár sokévi együttélés után is –, hogy két ember mi mindent nem tudott egymásról. A vidám hangulatú beszélgetés alatt gyorsan javulhat kettõjük viszonya.
Az örömtréning örömforrások szerinti témákra és kérdéscsoportokra tagolódik. Például az illatok, az emlékezés és a hangulat összefüggéseit vizsgálva válaszolni kell a következõ kérdésekre: Melyek a kevenc illatai? Mikor találkozik velük? Milyen kellemes emlékei kapcsolódnak kedvenc illataihoz? Hogyan tudná elérni azt, hogy gyakrabban élvezhesse kedvenc illatait? A család témakörében is van min elgondolkodni. Meséljen a legkedvesebb családtagjairól! Milyen tulajdonságaikat szereti a legjobban? Milyen velük kapcsolatos emlékre, élményre gondol szívesen? Meséljen néhány vidám, kedves történetet! Hogyan tudná a jó kapcsolatait a jövõben is megõrizni? Jelenlegi családjában mit szeretne megvalósítani abból, amit gyerekkora családjában szeretett?
Vidovszky Gábor egyik hajléktalan kliense a tréning után úgy vélte, hogy boldogabb ember, mint korábban volt. (Pedig akkor még volt nem lakása és állása.) Átértékelte volt feleségéhez fûzõdõ kellemetlen emlékeit, sikerült felidéznie, a közös évek alatt mennyi jót is kapott tõle, így megbocsájtott neki. Ettõl megkönnyebbült, szeretne új életet kezdeni.
"Tõlünk is, azaz elõfeltevéseinktõl, képzeletünktõl, hitünktõl, akaratunktól függ, hogy milyennek éljük meg a szerelmet – írja könyvében a szerzõ. – Ezen képességeink fejleszthetõk. Például úgy, hogy elmélyülten és ismételten elgondolkodunk a következõ kérdéseken: Mi minden jó nekem ebben a számomra oly fontos kapcsolatban? Mit tudok nyújtani a másiknak? Miben kellene változnom, hogy még több örömöt szerezzek neki? Hogyan tudnám elfogadni azokat a tulajdonságait és azokat a körülményeket, amelyek zavarnak? Törekszem-e arra, hogy elfogadjam olyannak, amilyen? Képes vagyok-e tudatosítani mindazt a jót, amit ez a kapcsolat már eddig is adott nekem? Mit tehetek azért, hoy továbbra is szeressük egymást?!
Természetesen nincs lehetõségünk arra, hogy az összes témából ízelítõt adjunk. A lényeg: nem másokat kell megváltoztatnunk (ez amúgyis szinte lehetetlen), hanem önfejlesztésünkön kell dolgoznunk, hogy boldogabb legyen az életünk.
Minden ember boldog – írta Dosztojevszkij – csak nem tudja!
