Dr. Riesz Mária - A pozitív viszonyulás, mint a kiégési szindróma egyik megelőzési lehetősége

Megjelent: Etinfo (az Egészsügügi Szakképző és Továbbképző Intézet folyóirata)

2009. november 12. évfolam, 11 szám

A harmadik évezred rohanó világában, az egzisztenciális harc stresszorainak növekedése kapcsán, a legtöbb szakmacsoport esetében egyre többet emlegetett fogalom lett a kiégési vagy burnout szindróma. Különösen kiélezett helyzet alakult ki az egészségügyben az anyagi források csökkentése és a fentebb említett változások okozta növekvő beteglétszám ellentmondó helyzete kapcsán. Az egészségügyben dolgozók testi és lelki megterhelése fokozódik napjainkban, és nagy a szükségessége, hogy a kiégési szindróma megjelenését a lehető legegyszerűbb módszerekkel, mentálhigiénés eszközökkel megelőzzük.

A szindróma kezdeti meghatározásakor azt tartották, hogy elsősorban a segítő foglalkozást űzőket (humán szolgáltatásban dolgozók, egészségügyi dolgozók, tanárok, szociális munkások, stb.) éri utol a jellegzetes testi és lelki tüneteket mutató állapot.

Ma már tudjuk, hogy szinte bármely foglalkozásnál előfordulhat ennek az állapotnak a megjelenése, de a fentieken kívül legfőképp ott, ahol nagy a teljesítménykényszer és a mindennapi szigorú elvárásoknak való megfelelni akarás.

A tünetegyüttes kialakulásában kulcsszerepet játszanak a munkakörnyezet stresszt okozó tényezői is (pl. kevés motiváció, kismértékű munkahelyi elégedettség) és az érzelmi túlterheltség. Testi szinten a krónikus fáradtság, gyengeség, rossz közérzet, érzelmi szempontból a reménytelenség, levertség lehet jellemző, s emellett az érintettekben negatív beállítódás alakul ki önmagukkal, a munkával és általában az élettel szemben.

Leggyakrabban nem tud az egyén változtatni a munkakörnyezetén és a munka feltételein, elvárásain, de hogy ezekhez a dolgokhoz hogyan viszonyul, azon igen. Hogy egy dolognak a jó oldalára, vagy a rossz oldalára irányítjuk a figyelmünket, hogy meglátjuk-e valamiben jót, a kedvezőt, vagy csak a rosszat, a problémát vesszük észre, az kizárólag rajtunk múlik. A viszonyulásunk pozitív irányba való megváltoztatása tanulható, alakítható. Dr. Vidovszky Gábor pszichiáter kifejlesztett egy olyan önfejlesztő módszert, mely alkalmazása révén viszonyulásunk pozitív irányba alakul, ezáltal lelki ellenálló képességünk növekszik és a kiégés kialakulási folyamatában felvértez minket a negatív külső, belső hatásokkal szemben. Az örömtréning módszere csoportban is megtanulható, gyakorolható, de egyénileg, önállóan szakember segítsége nélkül is hasznosítható CD-ről hallgatva a gyakorlatokat. A pozitív irányú szemléletváltozás elérésével párhuzamosan kedvező változások jönnek létre az ember életmódjában, emberi kapcsolataiban, növekszik az önbizalma, és a munkához való viszonya is.

Az örömtréning módszere

Dr. Vidovszky Gábor alapgondolata Seneca ókori bölcs tanításán alapszik, nevezetesen, hogy a legkülönfélébb dolgok nem jók vagy rosszak, hanem egyszerre jók és rosszak, de az egyéntől, pontosabban a viszonyulásától függ, hogy milyennek látja a világot és benne önmagát, az életét. Említésre méltó momentum, hogy a kognitív pszichoterápiákban pl. a depresszió kognitív elmélete szerint a betegség hátterében az érzékelés, az észlelés, értelmezés, megismerés és emlékezet folyamatainak zavarai állhatnak, melyeknek másodlagos következménye az érzelmi zavar.

A kliens torzítva észleli a világot és benne önmagát, mégpedig negatív irányban, így negatív emóciói lesznek, tehát működik a „depressziós spirál”, vagyis tovább torzulnak a kognitív működések.

Az örömtrénig alkalmazása során épp ellenkező irányú folyamat tanúi, vagy akár részesei lehetünk, mely folyamatot Vidovszky Gábor „boldogságspirálnak” nevezett.

A kognitív viselkedésterápia a páciens negatív viszonyulását reális irányba tereli, az örömtréning pedig a dolgokhoz, önmagunkhoz való viszonyulásokat pozitív irányba alakítja.

Az örömtréning alkalmazása révén megtanulható, hogy a múltból a kellemes emlékeket idéződjenek fel, vagy az emlékek kellemes részei kapjanak jobban figyelmet. Megtanuljuk, hogy a jelenben a figyelmünket a nekünk tetszőre irányítsuk, egyáltalán észleljük azt, a jövőt elképzelve pedig előtérbe kerülnek az optimista gondolatok, képzetek, ezáltal bizakodóvá válunk. A múltban, jelenben és jövőben megerősítést kapnak a jó dolgok, önmagunk és életünk pozitív oldalai, ezáltal bizakodóvá, derűlátóvá válunk, mely elősegíti az önbizalom, a magabiztosság megerősödését, kialakulását. Az örömtréning tudatosítja a legkülönfélébb természetes örömforrásokat. Az örömtréning egy megelőző módszer, hiszen növeli a lelki ellenálló képességet. Ha tekintjük a kiégési szindróma megjelenésének szakaszait, láthatjuk, hogy az első négy szakaszban tudatosan alkalmazva az örömtréninget, igencsak hasznos tud lenni a kiégés megelőzésében, kezelésében.

Herbert J. Freudenberger (1974) pszichoanalitikus alkotta meg a kiégés fogalmát. Elsősorban önsegítő munkacsoportok tagjainál, krízisintervenciós központok, egészségügyi intézmények dolgozóinál figyelte meg és írta le a kiégés jellegzetes tünetegyüttesét.

A kiégési állapot megállapításában segíthet az, ha a következő tüneteket próbáljuk beazonosítani. Testi tünetek: feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség). Pszichés tünetek: ingerlékenység, cinizmus, emberi kapcsolatok minőségének megromlása, munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentő és nyugtató szerek fokozott használata, betegállományba vonulás, teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, labilissá válás, szorongás, depresszió, rögeszmék megjelenése, elszemélytelenedés érzése.

Természetesen érdemes kiszűrni esetleg más betegségeket a fenti tünetek megjelenésekor.

A kiégettség szakaszosan alakul ki. Az esetek megfigyelésekor észrevették, hogy szinte törvényszerűen alakul egy jellegzetes, következőkben ismertetett folyamat. Az alábbi fázisok tehát magát a kialakulás folyamatát is jelentik. Szakirodalmak kisebb, 12 lépcsős szakaszokra is fel szokták osztani a kiégési folyamatot, de Edelwich Brodsky és Georg E.Becker felfogása szerint az 5 nagyobb szakasz a következő:

1.Első az idealizmus szakasza. A személyt ilyenkor az jellemzi, hogy lelkesedik a szakmájáért és a kollegákkal való kapcsolattartás még élénk. Ebben a szakaszban a dolgozók nem kímélik saját személyiségüket, ezt tekintik a legfontosabb munkaeszköznek.

2. A második a realista szakasz. Erre a szakaszra a szakma iránti elkötelezettség jellemző, együttműködés a kollegákkal, érdeklődés olyan más emberek iránt, akik kapcsolódnak a munkafázisokhoz, de már a távolságtartás és a részvétel egyensúlyának a megteremtése is cél a mindennapokban. Az egyénnek vannak még kreatív tervei a munkájában, még nyitott az új kezdeményezések iránt is.

3. A stagnálás vagy kiábrándulás jellemzi a harmadik szakaszt. Ekkor már “látványos”, mások által is érzékelhető változás történik. Csökken ugyanis a teljesítőképesség, az érdeklődés, a nyitottság. Az emberi kapcsolatokban is változás áll be, a munkatársakkal a kapcsolattartás a legszükségesebbekre korlátozódik. A kollégákkal való beszélgetések már terhesek, inkább csak a védekezés megerősítését szolgálják. Rossz esetben más, magánéleti kapcsolatokra is kihat ez, fokozatos bezárkózás is bekövetkezhet.

4. A negyedik a frusztráció szakasza, amelyben a személy a szakmájába visszahúzódik, üzletfeleinél, klienseinél egyre több negatív vonást észlel, sőt idegesítőnek, ellenségesnek tartja őket. Ilyekor gondolhatja egy orvos, vagy ápoló, hogy a beteg azért nem követi az utasításokat, azért nem működik együtt, hogy direkt őt bosszantsa. A kapcsolatokban a megengedő és a tekintélyelvű stílus ingadozik. A szakmai, közéleti tevékenységtől vonakodik, mert értelmetlennek és üresnek ítéli. Bizonytalanná válik saját tudásában, nem látja hivatása értelmét.

5. Az ötödik az apátia fázisa. Jellegzetesen felismerhető a dolgozókon, ha már ebben a szakaszban vannak, hiszen ekkor minimumra korlátozódik az interakció a betegekkel, vagy munkatársakkal, a gondozó, ápoló bánásmód rideg, sőt ellenséges. A szakmai munka sematikussá válik. Az illető kerüli a segítő kollegákat, a helyzet megváltoztatásának lehetőségét elveti.

Súlyos esetben teljes motiválatlanság, depresszió is kialakulhat. Ebben a fázisban a dolgozó már nem tud önmaga kilábalni ebből az állapotból, ekkor már szakember segítségére van szükség.

Ha már létrejött a kiégettség állapota, vagy akár depressziós állapot, akkor már nem önfejlesztés eszköze szükséges, hanem szakemberrel történő gyógyító folyamat, pszichoterápia.

Többféle kérdőív, teszteljárás segíthet abban, hogy valaki eldöntse magáról, hogy milyen kiégési állapotban van, de elegendő az is, ha tudatosan látja magát a munkájában, viszonylag objektíven tudja értékelni munka közérzetében önmagát, napi hangulatait.

Érdemes egy kis önvizsgálatot tartani, hogy hol is áll a kiégés tekintetében. Egy nyugodt félórában átgondolhatóak a következő kérdések, melyekre önmagának adhat mindenki választ, ezeket akár le is lehet írni! 1. Szabatosan fogalmazza meg, hogy miért teszi azt, amit! 2. Mi volt a késztetése, amikor ezt a pályát, ezt a munkát választotta? 3. Mi az oka, hogy most is ezen a pályán van, mi tartja ott? 4. Mit jelent az Ön számára a munkája? 5. Hogyan látják kollégái, főnökei, ügyfelei, tanítványai, stb.? 6. Mit gondol, hol tart a kiégés folyamatában? 7. Mutatkoznak a kiégés tünetei Ön szerint?

Tudatosítanunk kell, hogy a kiégési folyamat bármely szakaszában lévő állapot nem egy szégyellnivaló állapot, hiszen szinte törvényszerűen megjelenik a bevezetőben említett foglalkozásoknál. Nem érdemes titkolni, hanem tenni kell ellene, vagy tenni a megelőzéséért.

Az örömtréning gyakorlatai segítenek a munkában és munkatársakban meglátni az értéket, meglátni és élvezni azt, ami örömteli. A módszer alkalmazásakor a kapcsolati kultúra javítása révén a munkatársakkal való együttműködés minden kiégési fázisban kedvezően alakul. Az örömtréning abban is segít, hogy ne csak a munka és a teljesítmény legyen fókuszban az ember életében, hanem a szabadidő örömteli eltöltése. A természetes örömforrások tudatosítása révén, a természet, a zene, a mozgás, a látvány, stb. mind a harmonikus életritmus kialakítása irányába viszi az életmódváltozást. Mindez a hatás a stresszoldás esetében jótékony, és az érzelmi megterhelést is kompenzálja.

Amennyiben az örömtréning érzelmekre, hangulatokra vonatkozó hatását tekintjük, világosan látszanak azok a momentumok, melyek a hangulat (jó illetve rossz), és/vagy az azokkal kapcsolatos élmények által előidézett érzelem (jó illetve rossz) hatásait mutatják a kognitív folyamatokra, s mint ilyenek, kontrollált módon egyértelműen befolyásolhatóak az örömtréning módszerével. Az örömtréning kellemes hangulatot okoz és felidézi, tudatosítja az ehhez kapcsolódó élményt és az élményhez tartozó emóciót is. Amikor tehát az egészségügyi dolgozó a betegnél és munkatársainál az ellenséges attitűdöt látja, az örömtréning segít a pozitív viszonyulás elősegítésével a reális felé vinni a hozzáállást.

Az örömtréning nem fedi el, nem semlegesíti a negatív érzelmeket, rossz hangulatokat, hanem megtanítja kezelni, kontroll alatt tartani azokat. A csoportban alkalmazott tréningelemek egyikében például a kommunikációs gyakorlat során egy kérdés-válasz szituációban a kérdezőnek semleges érzelmeket kell közvetíteni a nonverbális kommunikációs csatornáin, hogy a kérdés tartalma hozza ki a pozitív választ a válaszadóból. Az egész csoportfoglalkozás folyamán csak a pozitív dolgokról lehet beszélgetni és lehetőleg pozitív módon fogalmazni. Az önfejlesztő szakaszban az örömtréning révén szemléletváltozás valósul meg, melynek hatásaként az érzelmek tudatosításának és kezelésének képessége átvivődik az egyén mindennapjaiba.

Az örömtréning módszer gerince egy 15 részből álló gyakorlatsor, mely témájában felöleli az élet szinte minden területét. (Illatok, zene, mozgás, természet, látvány, ételek, család, szerelem, barátság, munka, hit, múlt, jelen, jövő, én-erősítés.)

A gyakorlatok hanganyag formájában használhatóak, CD-ről hallgathatóak. A különféle témákat lazító, relaxációs technika segítségével való ellazulás alatt kérdések formájában dolgozza fel a módszer. A témákban való elmélyedést, a kellemes emlékek felidézést tehát relaxáció és irányított kérdések segítik. A lazítást Meszlényi Attila „A tenger éneke” című zeneműve kíséri. Egy-egy gyakorlat kb. 7-13 perces, melyből egyszerre csak egyet ajánlatos meghallgatni, de célszerű minimum fél évig hetente kétszer gyakorolni. A CD-n, vagy audio kazettán hallható gyakorlatokat egyedül, önállóan vagy csoportosan lehet használni.

A pozitív viszonyulás fejlődését, a személyiségbe való tartós beépülés hatékonyságát nagyban növeli, ha az önfejlesztést megelőzi egy csoportban megtapasztalt, tréner által vezetett örömtrénig foglalkozás sorozat. A tréning tartama változó lehet igénytől és lehetőségektől függően, de javasolt a minimálisan 10-12 ülés. A fent említett gyakorlatok meghallgatását és megbeszélését kiegészítik egyéb kommunikációs és társalgási gyakorlatok, szituációs játékok, melyek elősegítik a pozitív viszonyulás kialakítását az interperszonális kapcsolatokban, tudatosítják a kellemes érzeteket, hangulatokat, elfeledett jó élményeket, és a hatás átvivődik lassan a tréningen kívüli életbe, a szemléletváltozás automatikusan érvényesül a mindennapi életben is. Az örömtréning kommunikációs gyakorlatai között kártyák segítségével meg lehet tanulni a pozitív kérdésfeltevést, és akár a munka szférájából való témában értékfeltárás is végezhető.

Az örömtréning az imagináció (elképzeltetés) során kellemes érzéseket idéz elő, melyhez múltbeli élmények, események kapcsolódnak.

A relaxációban hallható kérdések sorozata elősegíti a felidézett érzések közötti valószínű változások megértését, a felidézett múltbeli események összekapcsolása az érzelmekkel, segíti az érzelmek jelentésének megértését. Ha csoportban zajlik a gyakorlat, lehetőség van a felgyülemlő érzések, gondolatok megosztására, ez pedig a tudatosítás folyamatát erősíti és interperszonális közegbe helyezi. Az örömtréning növeli az önismeretet, hiszen a múltbeli, felidézett érzések, események átértékelődhetnek, tudatosulhatnak az idő távlatából.

Az örömtréning hatásmechanizmusa révén fejti ki leginkább a kiégést megelőző és kezelő hatását.

Az örömtréning hatásmechanizmusai a következők:

1. szemléletváltozás
2. tudatos elhatározás
3. a tanultaknak a mindennapok során való alkalmazása
4. a képzelet ereje
5. életmódváltozás
6. a személyiségben való változás

A hatásmechanizmusok közül e helyütt csak a képzelet erejét emelem ki, mely sarkalatos pontja a pozitív viszonyulás alakításának a kiégés tekintetében. A képzeletnek hatalma van, ugyanis amit elképzelünk, az hat ránk. Hat az érzelmeinkre, hat hangulatunkra, gondolatainkra és cselekedeteinkre egyaránt. A képzeltünk gyakorlatilag egy programot ad az idegrendszerünknek. A képzelet is beindít reflexfolyamatokat hasonlóképpen, mint a szavak (Vidovszky, 2009).

A kiégés szakaszait figyelembe véve, ha tudatosan elgondolunk egy pozitív mozzanatot a folyamatban, vagy leendő terveinkkel, céljainkkal kapcsolatosan, akkor befolyásolhatjuk gondolatainkat, cselekedeteinket, hangulatunkat. Ha valamit meg szeretnénk valósítani, el szeretnénk érni, ahhoz előbb el kell képzelnünk azt. Ismert fogalom az “önbeteljesítő jóslat”, melynek pont az a lényege, hogy amit elképzelünk az nagyobb eséllyel valósul meg.

Az örömtréning azt közvetíti, hogy a jó, az örömteli, a pozitív jövőt képzeljük el, és a sikeres önmagunkat ebben a kedvező jövőben.

Összegzés:

Az egészségügyi dolgozókat is érintő kiégési szindróma egyik megelőzési lehetősége az örömtréning, mely a pozitív viszonyulás alakításával a kiégés folyamatának első szakaszaiban jól hasznosítható. A természetes örömforrások tudatosítása révén a stressz kezelésben és az érzelmi, idegrendszeri túlterhelés esetében kompenzáló hatású oldó technikaként működik, nem beszélve a kapcsolódó rendszeres relaxáció hatásáról. Az emberi kapcsolatokban és a magánéleti, munkahelyi kommunikációban létrejövő pozitív változások révén a betegeket és munkatársakat is pozitív hatás éri (pl. pozitív kérdésfeltevés), mely erősítheti az öngyógyító folyamatokat és az együttműködést a gyógyulásban. Az örömtréning a munka szférájában is a pozitív, a jó, a kedvező összetevőkre irányítja a figyelmet, mind a munkatársak, mind a munkakörülmények tekintetében. A módszer erősíti az önbizalmat, magában az egyénben is az erőforrásokra, a jó képességoldalakra irányítja a figyelmet. Az örömtréning hatásmechanizmusa életmódváltozást, szemléletváltozást hoz, és a pozitív jövőkép kialakítását. Mindezek a hatások a kiégés ellenében hatnak.

Irodalom:

Fekete Sándor: Segítő foglalkozások kockázatai helfer-szindróma és burnout-jelenség. Psychiátria Hungarica,1991. VI. évf. 17–29.

Freudenberger, H.J.: Staff Burn-out. Journal of Social Issues, 1974. 30. 159–175.

Dr. Vidovszky Gábor: Örömtréning. Pilis-Print Kiadó. 2009.