Dr. Vidovszky Gábor: Az örömtréning lehetőségei a drogfogyasztás megelőzésében és a szenvedélybetegségek gyógyításában

A drogfogyasztás jelenségét több szinten kutatják és értelmezik. Így például vizsgálható a drogjárvány társadalmi rendszerekkel való összefüggése, ideológiai áramlatokkal való kapcsolata, vagy a civilizáció - kultúra - életmód változásainak összefüggésével való kapcsolata.
Ebben a tanulmányban az egyénre szorítkozunk, az egyénre, mint olyan személyre, akinek szabad akarata van, és dönthet arról, hogy droggal él vagy anélkül. Tovább szűkítve gondolkodásunk körét, elsősorban azt mérlegeljük, hogy a magyar embereket (elsősorban a fiatalokat) hogyan segítheti az örömtréning abban, hogy életüket kábítószerek nélkül éljék.

A gondolatmenet vázlata:

I. Mit adhat az örömtréning a gyakorlóinak?
II. Mit jelent a drog a fogyasztóinak?
III. Hogyan lesz a drogozásból szenvedélybetegség?
IV. Megelőzheti-e és/vagy gyógyíthatja-e az örömtréning a drogbetegséget?

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, a válaszokat röviden is megfogalmazzuk:

I. Az örömtréningtől - amit a lélek vitaminjának tartunk - sok jót, kellemeset és hasznosat kaphatnak azok, akik gyakorolják. Mellékhatása, veszélye szinte nincs, talán még annyi sem mint a vitaminoknak van. Az örömtréning ui. szelíd módszer, hatása legtöbbször lassan és fokozatosan jelentkezik. Az önfejlesztő és önépítő gyakorlatokat mindenki a saját belátása szerint, úgy és annyit gyakorolja, ahogy és amennyit akarja. Kóros függés nem alakul ki.
II. A drogok az örömtréninggel szemben (noha mindketten örömforrások) igen veszélyesek. Ez általában abból fakad, hogy a drogok kiváltotta élvezetek függőséggel járnak, a függéssel pedig testi, lelki és szociális károsodások jönnek létre. A tanulmányban kitérek a drogok kiváltotta élvezetekre , előnyökre is, hiszen csak ezek ismeretében érthető meg az, hogy miért használják az emberek évezredek óta azokat.
III. Az, hogy hogyan lesz a drogozásból szenvedélybetegség, igen összetett kérdés, és legtöbbször hosszabb folyamat. Ezt a tanulmányban részletesebben elemezzük.
IV. Tudományos igénnyel még nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az örömtréning mennyire csökkentheti a drogfogyasztást és a szenvedélybetegség kialakulását, valamint mennyiben járulhat hozzá a gyógyuláshoz. Hiszen a megelőző módszerek hatékonysága elvileg sem mérhető, legfeljebb csak megbecsülhető. Az valószínűsíthető, hogy annál kevésbé veszélyeztetett valaki minél harmonikusabban fejlődik a személyisége.

I. Az örömtréning 12 éve kialakított és alkalmazott személyiségfejlesztő módszer.

Tudatosítja a legkülönfélébb természetes örömforrásokat, mint pl. zene, természet, illatok, hobbik, sport stb. Segít feldolgozni a múltat és segíti pozitívan elképzelni a jövőt.
Az örömtréning önfejlesztő, lelki ellenálló képességet növelő módszer. A lélek vitaminja. Az örömtréning révén begyakorolhatjuk azt, hogy a legkülönfélébb dolgok jobbik felére is figyeljünk, fejleszthetjük pozitív gondolkodásunkat, pozitív viszonyulásunkat.
A hatásmechanizmus összetett. Része van benne a gyakorlás során létrejövő szemléletváltozásnak, a képzelet aktivitásának, az akarat és a hit fejlesztésének, és az örömtréning gerjesztette életvitel-módosulásnak is. Az örömtréning mélyíti az önismeretet, fejleszti a kapcsolati kultúrát, és növeli az önbizalmat. Egyénileg, párban és kiscsoportban egyaránt gyakorolható.
Az örömtréning könyv részletesen leírja a módszert és a szemléleti, elméleti hátteret.
Az örömtréning kazettákról (2 x 90 perc) 15 gyakorlat hallható. A gyakorlatok lazítással (relaxációval) és elképzeltetéssel (imaginációval) vezetődnek be. Ez is biztosítja a gyakorlás kellemes voltát és nagy hatékonyságát. De a tréning lényege a válaszkeresés. Ugyanis az örömtréning specialitása száz pozitívan (is) megválaszolható kérdés.
Az örömtréning kazettán Meszlényi Attila "A tenger éneke" c. zeneműve hallható. Ez a zene segíti a hallgató megnyugvását (alfa tudatállapotba való kerülését), ugyanakkor aktivizálja a képzeletet is. A zene szárnyán - az örömtréning kérdésein gondolkodva - képzeletben oda repülhetünk, ahova akarunk. A képzelőerő áthatja tudatunkat, feltehetően ez a fő magyarázata a tartós hatásnak.
Az örömtréning segítségével gyakorolható, fejleszthető lelki működések és tevékenységek

A, A kazetta hallgatása elősegítheti:

1. az ellazulás begyakorlását,
2. a nyugodt légzés gyakorlatát,
3. különböző helyzetek elképzelését,
4. ellazult állapotban kellemes zenei háttér mellett kb. száz pozitívan is megválaszolható kérdésen való gondolkodást (válaszkeresést).

Mindezek feltehetően alfa tudatállapotban történnek a képzelet fokozott működése segítségével.
A kazetta hallgatása révén régi emlékek törnek felszínre, és így lehetőségünk van arra, hogy keressük és meglássuk emlékeinkben a szépet, vagy megpróbáljuk az emlékek jobbik felét tudatosítani. Dolgozunk tehát emlékeinken annak érdekében, hogy minél kevesebb rosszat és minél több jót tartsunk számon. Gyakoroljuk a megbocsátást és tudatosítjuk azt, hogy a nem tetsző emlékeinkkel kapcsolatban mi volt az, ami idővel a hasznunkra vált. Felidézzük sikereinket és eredményeinket, hogy azokból erőt merítsünk. A jövőre irányuló kérdéseken gondolkodva tervezgetünk, programokat dolgozunk ki, elhatározásokat készítünk elő. Mindezt optimistán és építő módon. Azaz nem valaki vagy valami ellen, hanem valakikkel és valamiért vagy valakikért.
B, Az Örömtréning napló segítségével: a kérdésekre való válaszadás írásban, azaz béta tudatállapotban történik. Így a gondolatok, érzések, emlékek, tervek megfogalmazása reálisabb lehet, mint a kazettát hallgatva. Az írás nagyobb fokú tudatosulást és bevésődést, végső soron sikeresebb önfejlesztést eredményezhet, mintha csak elképzelnénk vágyainkat.
C, Az Örömtréning könyv olvasásával segítséget kapunk pozitív viszonyulás jelentőségének megértéséhez és az örömtréning gyakorlásához. A könyvben lévő esszék az élet tizenöt fontos területével úgy foglalkoznak, hogy a hangsúlyt a pozitívumokra tesszük. Ez is hozzásegítheti az olvasót ahhoz, hogy beállítódása optimistább legyen, és hogy a problémaorientált szemléletét átalakítsa, felcserélje, vagy kiegészítse egy a derűre, a szépségre, a reményre is figyelő beállítódásra.

Az örömtréning csoportfoglalkozásokon a következők gyakorolhatók, illetve az alábbi készségek fejleszthetők:

1. Gyakorolható a mások örömeivel való együttérzés.
2. Mások jó példájával, szokásaival való azonosulás.
3. A csoporttagok örömei előhívhatják a már - majdnem - elfelejtett örömeinket, jó emlékeinket (csoportindukció).
4. Gyakorolható a pozitív fogalmazás, a pozitív kérdésfeltevés, a pozitív visszajelzés, a pozitív gondolkozás és a pozitív érzelmi viszonyulás is.
5. A figyelem irányítása, kontrollja tudatosan a pozitívumokra való koncentrálása. A figyelem irányítása a pozitívumokra tereli (örömtréning során) az érzékelés, észlelés, értékelés, tervezés, emlékezés funkcióit (elsősorban a jelen tréning révén).
6. Az önbizalom növelése és az énkép pozitívumainak erősítése (énerősítő gyakorlatokkal).
7. A legkülönfélébb dolgok értékeinek tudatosítása (kiscsoportos értékfeltárás révén).
8. Komplex személyiségfejlesztés szerepjátékok segítségével (a szerepjátékok kapcsán olyan szerepet alakítunk, amilyenné válni szeretnénk, majd a visszajelzések során a pozitívumokat jelezzük vissza).
9. Hit erősítése (a kazettán van a hittel kapcsolatos gyakorlat, bár ezt célszerűbb egyéni gyakorlatként, mint csoportban végezni).
10. A pozitív érzelmek előhívása (a zene, az illatok, játékok, barátság és más gyakorlatok kazettáról való meghallgatásával és a csoportban való megbeszélésével.)
11. Munkával, munkahellyel kapcsolatos pozitív motivációk, nézetek erősítése.
Összegezve: lényegében az összes tudatos vagy tudatosítható lelki működés és számos társas lélektani tevékenység gyakorolható, fejleszthető az örömtréning segítségével.
Nem alkalmazandó (!): depresszióban, krízisekben, gyászban, elmebetegség esetén, túlzott pozitív beállítódásnál, súlyos önértékelési zavar esetén és tizenkét éves kor alatt. Az örömtréning gyakorlására senki nem kötelezhető, azaz ez a tréning csak önként, saját szándék alapján gyakorolható.

II. Mit adhat a drog a drogozóknak?

Az utolsó háromezer évben talán már nem élt olyan nép a földön, amelyik ne próbálta volna meg lelki, szellemi tevékenységét befolyásolni különböző növények vagy gombák főzetével, poraival, erjesztett gyümölcseivel. E "szerek" hatásai sokfélék: szorongás- és félelemoldók, gyönyörkeltők, álomvilágot teremtők, élénkítők, altatók, bátorságfokozók, fájdalomcsillapítók, szexuális gyönyört gerjesztők, gondűzők, derűfakasztók. Csupa nagyszerű, pozitív hatás! A tokaji aszúról nálunk Magyarországon ma mindenki tudja, hogy kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg.

Az idegrendszerre ható anyagokkal kapcsolatban a következők a kulcskérdések:

- mit?
- mennyit?
- milyen összetételben?
- miért?
- hogyan?
- hányszor?
- a használat hogyan illeszkedik bele abba a kultúrába, amelyikben élünk?

Az ópiumról:

Nézzük például a mákot, amelyből az ópiumot készítik. Ki ne szeretné a mákos rétest, a mákos tésztát, a mákos palacsintát. Más már a helyzet megítélése, ha a mákból kivont morfiumot (az ópium fő hatóanyagát) véleményezzük. Az orvosok kezében áldásos szer, hiszen rendkívül jól csillapítja a fájdalmat (a nagyagy fájdalomingerekkel kapcsolatos érzékenysége csökken), és csökkenti a simaizmok összehúzódó képességét (görcsoldó), és altató is. Nagy viszont a hozzászokás veszélye, és a morfinisták testi állapota gyorsan leromlik, majd a jellemük is eltorzul.
Az ópiumnak 25 alkaloidja van. Ezek hatása még többféle, mint a morfiumé, pld. csillapítja a hasmenést, azáltal, hogy lassítja a kórosan meggyorsult bélmozgást.
A gyógyszerkémia kifejlődésével próbálkoztak ópiumszármazékok gyártásával az előnyös tulajdonságok megtartását és a hátrányosak megszüntetését előidézve, többnyire sikertelenül. Így született meg a heroin, amelyik nagyon kitűnő köhögéscsillapító, de gyors a hozzászokás és a függés kialakulása.
Érdekes, hogy maga a máknövény különböző éghajlaton, különböző vidékeken eltérő mennyiségű ópiumot tartalmaz. A Keleten (pl. Indiában) honos ópiummák az európainál nagyobb ópiumtartalmú mák. Indiában az ópiumnak, mint gyógyszernek mélyen gyökerező hagyománya volt. A szegény emberek kisgyermekei hasmenés, fájdalom, sírás, alvászavar esetén ópiumot kaptak máktea formájában. Nem volt ez ritkaság a magyar falvakban sem. Kínában a 19. század közepén 10-12 millióra becsülték az ópiumszívók számát. A hollandok fedezték fel 1600 körül Jáva szigetének elfoglalása után azt, hogyha a pipadohányhoz ópiumot kevernek, ez fokozza a dohányzás élvezetét.
"Az ópium mindent gyógyít saját magán kívül."
Az ópiumélvező menekül a valóság elől, az ópiumbódulatban színes, képekben megjelenő gondolatokat él át, bearanyozódik a világ.
Hosszabb távon testi leromlás, betegségek, depresszió, öngyilkosság, halál áll elő.

A kokainról

A két méter magasra megnövő cserjét elsősorban Bolíviában és Peruban termesztik, és Kolumbiában dolgozzák fel.
Az inkák kincse volt, akik a Napisten ajándékának tartották. Azt mondták: "jóllakatja az éhezőket, erőt ad a fáradtnak, feledteti a boldogtalanokkal a bánatukat."
Vallásos szertartások során használták, élvezete csak a papok és nemesek kiváltsága volt.
A koka ültetését, aratását vallási ceremóniák kísérték.
De a leromlás tünetei hamar jönnek a kokainfogyasztóknál. Ezek: székrekedés, fejfájás, sárgásfehér arcbőr, étvágytalanság váltakozik kínzó éhségérzettel, végtagfájdalmak, vizenyő, teljes legyengülés, apátia, jellemtorzulás (gyanakodás), halál.
A kokain helyi érzéstelenítő hatását kutatva jutottak el a gyógyszervegyészek a Novokainhoz, amit ma is használ az orvostudomány.
A kokain, mint kábítószer, a központi idegrendszer izgatása útján hat. Izgatottság, zavartság, delírium alakulhat ki nagyobb mennyiségtől. Sőt eszméletvesztés, légzésbénulásos halál.
A hasisról és a marihuánáról
A kender és az ember közötti kapcsolat több mint tízezer éves. Egyes vélekedések szerint a (kenderből előállítható) hasis a paradicsomba, mások szerint pedig a pokolba vezető utat jelenti.
A kender kétlaki növény. Őshazája valószínűleg Afganisztán. Az indiai kender termő példányainak gyantájából készül a hasis. (Kannabisz, tetrahidrokannabinol)
A legújabb kutatások szerint az emberi agyban (és egyéb szövetekben is) termelődik olyan vegyület, amelyik nagyon hasonlít a kenderből kivonható marihuánára. Hasonló a helyzet a morfiumnál is. Ha igazolható lesz, hogy az örömtréning gerjesztette élmények "az agy természetes kábítószereinek" aktivizálódásával járnak, akkor már nem kell naivitásnak gondolnunk azt, hogy az örömtréning sokaknál kiválthatja a drog használatát.
Terjedelmi meggondolások miatt eltekintünk a többi drog részletes ismertetésétől. Röviden csak annyit: hogy még az LSD és a gyorsítók (ecstasy, amfetaminok stb.) használatának megelőzéséhez is hozzájárulhat az örömtréning. Részint azért, mert az örömtréning kazetták hallgatása során is élénk képzeletáramlás indulhat be (és nem kell ehhez az LSD) másrészt pedig a tartós tréningezés és következményei növelhetik a vitalitást, energikusságot (emiatt esetleg csökkenhet a stimulánsok, gyorsítók iránti igény.) Mindezek egyelőre inkább feltevések, sem mint igazolt tapasztalatok.

III. Az elmúlt években történt felmérések szerint a középiskolások körülbelül egy negyede próbált már ki valamilyen kábítószert.

Ez az arány a települések lélekszámával szinte arányosan csökken, azaz a fővárosban a legmagasabb és a kis falvakban a legalacsonyabb a kábítószert kipróbált és fogyasztó fiatalok aránya.
A kipróbálás motivációi sokfélék. Egy-egy fiatalnál egyszerre többféle indíték is jelen lehet a legkülönfélébb kombinációkban. Így például: a kíváncsiság, a jó hangulat és a szórakozás keresése, új élmények megszerzésére való törekvés, másokhoz való hasonulás, minta követése, csoport normáihoz, szokásaihoz való igazodás, gondok elől való menekülés, boldogság keresése, fáradtság leküzdése, alkotó fantáziák felkeltésének vágya, párkapcsolatok elmélyítése, szexuális élmények színesítése stb.
Bizonyára sok tekintetben különböznek azok a fiatalok, akik csak egyszer-kétszer próbálják ki a szereket azoktól a fiataloktól, akik többé-kevésbé rabjaivá válnak. A biológiai, közösségi (szociális) és a lelki függés kialakulását sok minden befolyásolja. Például: a drog tulajdonságai, a személyiség jellemzői, a társas környezet, a szubkulturális környezet stb.
A személyiség adottságait mérlegelve jogosan feltételezhetjük, hogy veszélyetetettebbek és nagyobb valószínűséggel válnak függővé azok a fiatalok, akiknek önbecsülésük gyenge, énképük inkább negatív, azaz nincsenek elég jó véleménnyel magukról, gyerekkoruktól sok szidást, elmarasztalást, személyiségükre vonatkozó negatív minősítést kaptak, illetve rossz kimenetelű szülői és/vagy pedagógusi programozást kellett befogadniuk. További rizikófaktorok: gyerekkori frusztrációk, pszichotraumák, veszteségélmények, képesség illetőleg részképesség-hiányok. Nagyobb valószínűséggel válnak később drog vagy egyéb szenvedélyektől függővé azok a gyerekek, akik figyelme gyenge, viselkedés- és magatartászavaraik vannak. Mindezeken túl vagy mellett a legjelentősebb rizikótényező az, ha a gyermek érzelmi intelligenciája gyengén fejlődik ki; ha érzelmi életük labilis, empátiás készségük gyenge, az emberi kapcsolatokban érzelmileg nehezen tájékozódnak. Különösen veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknél a szülők is szenvedélybetegek. Alkoholista családokban két fő tényezője van a "továbbörökítésnek": egyik a minta, a másik a programozás (alkoholista apa esetén az anyák gyakorta mondják fiaiknak: "Te is olyan leszel mint az apád, kocsmába fogsz járni stb.")
Veszélyeztetettebbek azok a fiatalok is, akik nehezen kezelik belső és külső (személyközi) konfliktusaikat. Akik nem tanulták meg illetve személyiségükbe nem épült be eléggé az elfojtás, a kompenzáció, a szublimáció, a projekció, a racionalizáció és a többi énvédő mechanizmus képessége. Ők azok, akik az élettel szükségszerűen együtt járó konfliktusokkal nem egyre érettebb személyiségűvé válnak, hanem tovább sérülnek, regrediálnak, feszültekké, szorongóvá, lehangolttá, gyanakvóvá válhatnak. Minden olyan módszer tehát, ami javíthatja énképüket, fejlesztheti konfliktuskezelő készségüket, megtanítja feszültségeik oldását, csökkenti szorongásukat, hozzájárulhat ahhoz, hogy a drog kevésbé veszélyeztesse őket. Az örömtréning ilyen módszer. Jobb helyzetben vannak azok, akik jól tudnak kommunikálni, mint azok a fiatalok (és úgy tűnik, ez a csoport az egyre nagyobb) akiknek gyenge a kommunikációs készségük. Az utóbbiak azok, akik felnőttként majd isznak örömükben és isznak bánatukban, hiszen nincs megfelelő kultúrájuk az örömük kifejezésére és megosztására, és a bánatuk kifejezésére, másokkal való megértetésére és feloldására. Hol vannak már azok az idők, az a népi kultúra, amikor még énekeltek, esetleg táncoltak az emberek örömükben, bánatukban (mint Zorba, a görög).
Talán a legalapvetőbb kérdés az, hogy a fiatalok szembe mernek-e nézni a valósággal, a világgal, vagy pedig nem. Védettebbek azok, akik merik vállalni a küzdelmet, a döntést, a döntés elhalasztását, az ellentmondásokat és az ellent mondást, a csalódást, a kudarcot, a gyászt, a megpróbáltatásokat, a betegséget, a magányt, a fájdalmakat, a féltékenységet. Nem védettek, ha menekülnek mindezek elől illetve, ha nem az élet szükségszerű velejárójaként, hanem saját személyes kudarcukként élik át. Az örömtréning azáltal, hogy gyakorlóit megtaníthatja arra, hogy a világ legkülönfélébb dolgait ne jónak vagy rossznak lássák, hanem elsősorban jónak is, hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok merjenek szembenézni a valósággal.
A fiatalok sorsuk alakítása szempontjából nagy jelentősége van annak is, hogy miben lelik örömüket, és ez jórészt példa, minta, nevelés és önnevelés kérdése. Mondd meg, hogy mi okoz neked örömöt, és megmondom, hogy ki vagy. Élvezed-e az illatokat, az ízeket, a zenét, a természetet, a mozgást, a játékot, a munkát, a sportot, az emberi kapcsolatokat és vannak-e hasznos hobbijaid vagy csak a videó, Internet, walkman, vásárlás, drogok töltik ki szabadidőd nagyobb részét? Azaz passzív fogyasztója vagy-e a kultúrának, vagy aktív alakítója magadnak és környezetednek? Ha problémád van (baj, betegség stb.) tüneti kezeléshez nyúlsz-e vagy megpróbálod az összefüggéseket vizsgálni, és "egészlegesen" értékelni a helyzetedet. Előbbi esetben nő az esélyed a szenvedélybetegségek kialakulására, az utóbbi esetben pedig csökken.
Kevésbé veszélyeztettetek azok az emberek, akik megtanultak küzdeni, csapásokat elviselni stb. Védettebbek azok, akiknek céljaik vannak. A cél, mint az acél megerősít. A célokért való küzdés még akkor is fejleszti a személyiséget, ha nem sikerül elérni őket. Persze kell tudni időben feladni a reménytelen küzdelmet, és megváltoztatni a célokat. A cél megvédhet a droggal szemben. Iszol vagy vezetsz mondat mintájára lehet kérdezni: kábítószerezel vagy eléred a céljaidat? Mert a kettő együtt nem megy, hacsak nem az a célod, hogy elpusztítsad magad.

Buda Béla szerint "a hozzászokás, szenvedély kialakulásának alaptörvénye, hogy kötődni ahhoz lehet igazán, ami jó.

Az ember számára jó, ami:
1. Örömöt okoz
2. Kielégülést ad
3. Megszüntet valamilyen kellemetlen érzést (fájdalmat, szorongást, feszültséget)
4. Kellemes izgalmat vált ki
5. Újszerű élményt kelt."

Buda kiemeli a mértékletesség fontosságát, illetve annak hiányát. Ma már az alkoholellenes küzdelem szakemberei nem a teljes absztinenciára törekszenek, hanem a mértékletes alkoholfogyasztást propagálják. A visszaélést (abúzust) a társadalom elítéli, erkölcsi korlátokkal gátolja. A veszélyeztetettség másik kulcsfogalmaként Buda a kockázatvállalást említi. A visszaélőkké válók többnyire azok, akik túlzott kockázatot vállalnak, és szinte szükségszerűen veszítenek.
A felelőtlen, meggondolatlan, könnyelmű, éretlen emberek nagyobb valószínűséggel válnak szenvedélybeteggé, mert nem reálisan számolnak a következményekkel és túl nagy kockázatot vállalnak.
Veszélyeztetettebbek azok a fiatalok is, akiknek nemi identitásuk kialakulása zavart, akik nehezen jutnak el felnőtt szerepek vállalásához, a házastársi, a szülői szerepek vállalásához és a munkavállalói szereppel való azonosuláshoz. Az ifjúkori drogozás gátja a személyiség ezen irányú fejlődéseinek, és ez is jelentős tényezője annak, hogy a szenvedélybetegek nem válnak felnőttekké, és perifériára sodródnak.
A szenvedéllyel űzött tevékenységekhez gyorsan hozzászokás és függés alakulhat ki. Azaz az ilyen szokások gyakorlatának kimaradása kellemetlen hiányérzetet okoz és egyben ismétlési kényszert vált ki. Elég csak a szenvedélyes dohányzók megvonásos tüneteire utalni.
A hozzászokással (addikció) többnyire együtt jár a "tolerancia" fokozódása. Például a kezdő alkoholfogyasztók néhány hónapig, esetleg néhány évig egyre nagyobb mennyiségű italt fogyaszthatnak súlyosabb következmények nélkül. (Ugyanis az alkohol fogyasztása indukálja az alkoholt elbontó enzimrendszerek kifejlődését.) De éppen a biológiai alappal rendelkező tolerancia fokozódása teremti meg a függés biológiai alapját is, hiszen ha a kifejlődött méregtelenítő enzimrendszernek nincs mit elbontania (alkohol esetében ez az alkoholdehidrogenáz enzim) akkor ez rendkívül kellemetlen testi és lelki tünetekhez vezet: remegés, izzadás, zavartság, súlyosabb esetben delírium tremens alakul ki. Ez utóbbi állapot megfelelő kezelés nélkül halálos betegség is lehet.
A szenvedélybetegségekkel kapcsolatos függőséget az előbb említett biológiai függésen kívül a lelki és a közösségi (szociális) függés is jellemezheti. Alkoholisták esetében a lelki függés azt jelenti, hogy azért isznak alkoholt, mert anélkül már sokkal rosszabbul érzik magukat. (Szomorúbbak, feszültebbek, kedélytelenebbek stb.) A szociális függésre példa az alkoholisták kocsmába járása nem csak az alkoholfogyasztás miatt történik, hanem a barátok, a cimborák kedvéért is, akik számukra nélkülözhetetlenné válnak, hisz a kocsmában tudnak beszélgetni, információkat cserélni, viccelődni, nevük, szerepük "státuszuk" van; egyszóval közösségi életet élnek. Elvonókúrás tapasztalatok bizonyítják, hogy tőlük szinte könnyebb megvonni az alkoholt, mint magát a kocsmát. Hiszen a kocsmai szokások, rituálék kialakulása és rögzülése védi a személyiséget; erőszakos megszakítása szociális vákuumot, űrt teremtve a személyiség széteséséhez, sőt halálához vezethet.
A szenvedélybetegség kialakulásának és folyamatának, lefolyásának tehát a következők a kulcsszavai: örömszerzés, kielégülés, mértékvesztés, túlzott kockázatvállalás, visszaélés, hozzászokás (tolerancia fokozódása), ismétlési kényszer, ritualizálódás, függőség, szenvedélybetegség (kezelés nélkül) visszafordíthatatlanná válása, HALÁL. Mindezen folyamat közben megváltozik, leépül mind a személyiség (torzul a jellem, csökken az akaraterő, hanyatlik az előrelátás képessége és az ítélőképesség, megváltozik az értékrend, gyengül az életösztön stb.) mind a testi állapot és elszegényednek vagy megszűnnek a társas kapcsolatok. Sokan társaságban kezdenek drogozni, de legtöbbször elhagyatottan halnak meg.
Összetett kezeléssel (testi, lelki, szocioterápiás) bármelyik stádiumban visszafordítható a folyamat és elvileg lehetséges a gyógyulás vagy a javulás. Csakhogy ma Magyarországon a szenvedélybetegek csak néhány százaléka részesül a szükséges komplex kezelésben, gyógyításban. Emiatt még fontosabb, hogy megelőzzük a bajt, a drogok kipróbálását, és a drogokkal való visszaélést.
IV. Megelőzheti-e az örömtréning a drogozást, és gyógyíthatja-e a szenvedélybetegeket?
Elméleti meggondolások és gyakorlati tapasztalatok egyaránt alátámasztják azt a nézetet, miszerint az örömtréning jelentős fegyver lehet a drogellenes harcban. A megelőzésben, a gyógyításban és az utókezelésben egyaránt. Hiszen, akik a tréning révén (vagy anélkül) tudatosítják magukban a legkülönfélébb természetes örömforrásokat (pl. illatok, ízek, látvány, zene, szerelem, természet, sport stb.) kevésbé igénylik a drogot.
Az elmélet próbája a gyakorlat, mit mondanak ezzel kapcsolatban a drogbetegek..
A 90-es évek derekán 10 napot töltöttem el egy olyan táborban, ahol kórházi kezelés után lévő drogbetegek rehabilitációját próbálták elősegíteni.
Jóga és örömtréning volt az utókezelés két főpillére. Kb. húsz beteg lakott együtt Velemben, az Örség egyik legszebb helyén. Tehát nem csak a módszerek, hanem a miliő és a közösség is fontos tényezői voltak a hatásnak. Jó érzés volt tapasztalni azt, hogy a mindenható jóga mellett is jól megfért az örömtréning a kazetta kiváltotta élményekkel, azok átdolgozásával, és a csoportban tanulható gyakorlatokkal. A tábor utolsó napjaiban a betegek közel fele úgy vélekedett, hogy ha hamarabb találkozik az örömtréninggel, akkor talán nem válik a drogok áldozatává. A jógáról talán még többen gondolták ugyanezt. Az örömtréning számos hatásán kívül legtöbben az élményvilágukban tudatosítható szép és értékes emléket tartották fontosnak. Tekintve, hogy ezek nagy része esetükben elfojtott volt, sötétebbnek látták a világot és benne magukat, kilátásaikat, mint az örömtréning után. Sokan a korábbi negatív (borúlátó, pesszimista, kishitű) látásmódjukkal indokolták azt, hogy olyan könnyen - nem félve az ismert következményektől sem - nyúltak a kábítószerekhez. Nem tagadva a saját felelősségüket sem, jórészt szerencsétlen áldozatoknak érezték magukat a gyógyulás eme szakaszában.
"De kár, hogy nem korábban találkoztam a jógával és/vagy az örömtréninggel!" - volt a többségük véleménye. Abban, már bizonytalanabbak voltak, hogy otthon egyedül lesz-e erejük folytatni a tanultakat (a jógát, az örömtréninget). A többségük nem mert már bízni abban, hogy végleg felhagy a droggal. Legtöbbjüknek nem csak személyisége, hanem az idegrendszere is súlyosan károsodott már. Mindezen bíztató vélemények ellenére úgy gondoljuk, hogy még sok munkára és időre van szükség ahhoz, hogy az örömtréning helye és szerepe kialakuljon a drogbetegek gyógyításában.

2002. február 1.

Felhasznált szakirodalom:
1. Dr. Rácz József
A drogfogyasztó magatartás; Medicina Könyvkiadó, Bp. 1988.
2. Dr. Nagy Gábor - Lovass Pál
A kábítószerek világa; Medicina Könyvkiadó, Bp. 1985.
3. Dr. Buda Béla
Szenvedélyeink; Sub-Rosa Kiadó, 1995.
4. Dr. Vidovszky Gábor
Örömtréning; 1993.