Ahogy visszatekintek az elmúlt 20 évre, amióta a pozitív gondolkodás, a képzelet gyógyító ereje megtalált, azt gondolom, hogy a nehéz élethelyzetekkel való szembesülés volt az, ami arra késztetett, hogy változtatnom kell a gondolkodásmódomon. Abban az időszakban, amikor ez életbevágó volt, több hasonló módszerrel is találkoztam (1995-ben az agykontrollal, jógával, Simonton-féle gyógyító képzelet módszerrel és 1998-ban az örömtréninggel is). Ez feltehetően köszönhető volt annak a nyitottságnak és élni akarásnak, ami jellemzett. (az ehhez kapcsolódó történetemet, egyéni küzdelmemet egyszer egy személyes találkozás alkalmával elmeséltem Neked, itt nem részletezném) Amikor az örömtréner képzésre jártam, úgy ittam szavaidat és a többi hasonló gondolkodású tanító - pl.: Dr.Kovács Ferenc Főorvos Úr - gondolatait, mint az életet adó vizet. Számtalan megterhelő élethelyzetben adott számomra segítséget az a pozitív életszemlélet, amely az örömtréningre is jellemző, ezért mélyen be is épült a személyiségembe és alaptermészetté vált. Ha őszintén elemzem azt a fajta gondolkodást, amit többek között az örömtréner képzés során is kialakítottam, ebben nemcsak az örömtréningre ismerek rá, hanem egy olyan eklektikus ám egységes életszemléletet látok magamon belül, amely az engem ért hatások személyiségemen átszűrődő eszenciájának hat. Ennek egyik része az Örömtréning.
Trénerként a kezdeti próbálkozásokat egy meglehetősen hosszúra nyúlt szünet követte. 2012-ben kezdtem újra foglalkozni magával az örömtréninggel. Akkor és 2013-ban több csoportot is tartottam. Édesapám halálát követően 2014-ben ismét egy kis szünet következett. Most viszont örömmel számolok be Neked arról, hogy ismét sikerült beindítani az örömtréning képzést és a 2015-os év végén szoros egymásutánban két csoportot is tartottam (december 21-én fejeződött be a második csoport). Ezzel kapcsolatban 2016 elején menni fog számodra a hivatalos beszámolóm is és az intézmény rendezni fogja feléd a kötelezettségét 2016 februárjában lesz még egy csoport, feltehetően az utolsó ebben az időszakban, mert a képzés intézményi akkreditációja 2016.március 31-ig érvényes. Tervezem a képzés újabb akkreditálását és egy "örömtréning haladóknak" képzés gondolata is megfogalmazódott bennem. Az eddig tartott képzések tapasztalatait összefoglalva a szociális területen dolgozó pedagógusok, szakemberek körében nagy az érdeklődés és én magam is és a visszajelzések alapján a résztvevők is nagyon hasznosnak ítélik az örömtréninget. Tapasztalatom, hogy a képzések kezdetén mindenki úgy aposztrofálja magát, mint nagyon optimista, pozitív szemléletű egyént, akit mindig a pozitív gondolkodás vitt előre. Ennek ellenére a csoportok kezdetén sokkal többször negatív tapasztalatok, szarkasztikus megjegyzések hangzanak el. Ahogy haladunk előre a foglalkozások során, úgy kezdenek a résztvevők ráismerni arra, hogy mennyire nehezükre esik pozitívan fogalmazni, arra figyelni, ami van, ami jó körülöttük. Ahogy haladunk előre egyre tudatosabban kezdenek el erre figyelni és változik a kommunikációjuk, a stílusuk finomabbá válik, egyre jobban figyelnek a szavaikra. Nagyon nagy szükség van rá, mert a szociális területen dolgozók, illetve a pedagógusok is nagyon igénylik az ilyen jellegű karbantartást, lelki vitamint. Korábban már jeleztem feléd, bár nincsenek tudományosan igazolt adataim a konkrét összefüggésről, de tény, hogy az eddig tartott tréningek során két baba fogant, és egy műtét lehetősége (csodával határos módon) elhárult egy résztvevő esetében.
A pozitív szemléletű módszerek közül talán az örömtréning az egyetlen, ami nemcsak gondolati, hanem kommunikáció szinten is gondot fordít arra, hogy a dolgok jobbik felét megtanuljuk megfigyelni, közölni a környezetünkkel, kommunikációnkban tudatosan figyelni a pozitív megfogalmazásra. Az egyéni életemben a pozitív kommunikáció, a dolgok jobbik felére való koncentrálás és ennek kifejezése véleményem szerint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elég korán kerültem vezető szerepbe a munkahelyemen (2001-ben 30 évesen), a konfliktusokat, problémákat megtanultam ezáltal konstruktívan kezelni. Szintén ennek tudom be azt is, hogy a vezető szerep során nem sérültek az emberi kapcsolataim és a vezető szerepből kikerülve semmilyen problémát nem okozott beállni a korábbi beosztottak közé és a továbbiakban velük dolgozni, kommunikálni, együttműködni. Összességében a pozitív gondolkodás és az örömtréning során gyakorolt és fokozatosan természetessé, automatikussá váló pozitív kommunikáció a nehezebb élethelyzetekben mindig kapaszkodó volt az életemben, ami segített túlélni, megoldani, enyhíteni a helyzeteket. Az emberi kapcsolataimat harmonikusabbá tette, a konfliktusok megoldásához, a körülöttem lévő egyéniségek elfogadásához vezetett. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehettem és lehetek. Köszönet érte!
